Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

végülis az antiszemitizmus lett egyik legfőbb ismertető jegye. S ha a kormánypárti szövetség nagypolgári részének ez nem is felelt meg, ez csupán a politikai katolicizmust elutasító szabadkőművesség terjedésében, az antiklerikalizmusban nyilvánult meg, ami azonban az alapvető érdekszövetséget nem borította fel. A Néppárt végülis létrejöttét annak köszönhette, hogy a századvégre nemcsak a közjogi dualitás osztotta meg a társadalmat, hanem olyan társadalmi-világnézeti elvek is, amelyek az előzőt keresztezték, és ez azt jelentette, hogy a létező ellentétpárokból bármely kettő összekapcsolódása további új pártok kialakulására vezethetett konzervatív, liberális, függetlenségi és 67-es, valamint felekezeti és világnézeti alapon.

4 Bánffy miniszterelnök korántsem az ország közvéleménye előtt, de lényegileg már 1895-ben hasonlóképpen ítélte meg a pártpolitikai viszonyokat. A klerikalizmust tartotta az elsőszámú közellenségnek, a politikai rendre legveszélyesebbnek. Hogy miért? — az kiderül Agliardi pápai nunciussal folytatott magánbeszélgetéséből (1895 áprilisában), amelyről részletesen beszámolt Pápay Istvánnak, a Kabinetiroda főnökének.

0 Agliardi figyelmeztette Bánffyt, hogy a magyar kormány politikája a vallás és a nemzetiségek érdekeit egyaránt veszélyezteti. A nuncius ezért felvetette, hogy a „társadalmi béke" helyreállítása céljából az egyházpolitikai törvények végrehajtását függesszék fel, illetve a még meg nem alkotottakat vegyék le a főrendiház napirendjéről. Bánffy erre nem felelhetett másként, mint hogy akkor az országgyűlést fel kell oszlatni, mert ezzel a politikával a kormány csak megbukhat. De megjegyezte: „mi lenne annak a következése? A kormánypárt esetleq vesztene 40—50 szavazatot. Nyerne számosabb szavazatot a szélsőbal és bejönne több néppárti képviselő. Minden valószínűség szerint az Apponyi párt vesztene mandátumokat. (Ezen utóbbi megjegyzésemen Agliardi megütődni látszott.) Mindenesetre azonban oly helyzet állana elő, hogy egy pártnak sem vo|na absolut többsége, s minthogy Magyarországon a fennálló közjogi pártállások mellett coalitionális kormányt alakítani nem lehet, lehetetlenné válnék az alkotmányos kormányzat. Két viszony van, melyet nem szabad megbolygatni: a fejedelem és a nemzet közt fennálló viszonyt és a Magyarország és Ausztria közt létező közjogi kapcsolatot." A miniszterelnök ezért nyomatékosan felhívta arra a figyelmet, hogy a nuncius javasolta megoldással legfeljebb az érhető el, hogy — alkotmányos kormányzás hiányában - a kormánypártból többen a szélsőbal felé nyissanak, ami viszont a monarchia létét fenyegetné. Bánffynak nem volt könnyű a helyzete, hogy frissen elnyert miniszterelnöki pozícióját megtarthassa. Még hívei is óvták a belpolitikai élet buktatóitól. Id. Zeyk József, Bánffy rokona — a kormányfői kinevezés alkalmából — szintén figyelmeztető sorokat intézett hozzá: „kívánom, hogy a géniek ministeriuma után, a felbomlott ellenzék hangyaboly zsibongása közt sikerüljön neked, nem túlságosan bosszantva létesíteni azt, ami fényes, de nagyon, most talán nagyon is terhes állásod elfoglalására bírt. A szabadelvű pártnak igaz kötelessége szerintem téged, ki e minden logikát arculütő alakulások közt segédkezet nyújtottál nekie, a Parlamentarismus főbb elveinek megmentésével fennmaradása morális alapjait megvédeni, téged, mint egy ember támogatni, míg programjához ragaszkodni fogsz. De édes barátom, a jelen terhes időben, Bécsnek, lehet túlzott követeléseivel szemben, és a mélyen felkavart érdekek szenvedélyétől szított harcban, fog-é sikerülhetni neked a program megvédése úgy, hogy más oldalról ne légy Wekerle sorsának kitéve, ez órjási feladat. Kívánom, hogy ezen Scilla és Carybdis közt sikerüljön neked bölcs mérséklettel és szilárd kézzel eljutni a magad elé tűzött célhoz."

6