Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Cseresnyés Ferenc: A közmunka szabályozásának főbb állomásai Baranyában a 19. század második felébein

emberekkel, mint muszájból dolgozó laikusokkal. Emlékezzünk vissza a Széchenyi által írottakra! A mondat második fele: ,, . . . másrészrül pedig mennyivel többet állíthatna ki a mai népesség, ha inkább magáért, mint másokért dolgoznék; . . .".

/ Ebből következik, hogy a törvényhatósági útadó v. járadék pénzalapra törekvő. Hiába lett volna azonban az, ha nincs mögötte fizetni tudó népesség. Úgy látszik a századvégi Magyarország már produkálta ezt a népességet. És bevont egy új réteget, a tőke tulajdonosait is az adózásba, a kapitalizálódó állam érdekeinek megfelelően. Ugyanakkor a községi utak karbantartásánál, igaz rugalmasabb formában, meghagyta a régi szabályozási formákat. III. A közmunkák pénzben történő megváltásának lehetőségei S ezekkel már belevágtunk harmadik, utolsó tárgykörünk témájába: a közmunka pénzben történő megváltásához, amely, főként az 1890-es törvénynél látjuk majd, mintegy bizonyítja az imént mondottakat: 1844. 9. tc: ,, . . . e törvény szerint illető közmunkát pénzzel senki meg nem válthatja, s megváltani nem kényszeríttethetik; . . .". (22. §) 51/1851. sz. rendelkezés : ,,Azok, kik a rajok eső munkákat magok megtenni nem akarják, pénzen válthatják azokat meg; a megváltási öszveg egy vontatási napért 40, s egy kézi napért 15 kr. határoztatik meg pengőben. Valamint egyes lakosoknak, úgy egész községeknek is meg van engedve a rajok eső kézimunkák megválthatása, melly esetben a községnek egész megváltási öszveg 1/4-e elengedendő". (8. §) 7890. 7. tc: A törvényhatósági közgyűlés elhatározhatja az útadónak 50%-ig természetben való lerovását, de a természetbeni lerovás kellő indokok következtében a miniszter által 25%-ra lecsökkenthető. (24. §) Községi közmunka tartozását mindenki tetszés szerint természetben dolgozhatja le, vagy válthatja meg; (50. §) (Ugyanezt mondja ki a már idézett 47. és 23. § is.) A lépcsőfokok jól láthatóak: 1844: még nem lehet megváltani. 1851 : már kedvezménnyel ösztönzik a megváltást. Paduván Tógyer példájára gondolva, nyilván sok helyen nem tudtak élni a kedvezmény adta lehetőséggel, de az is épp ilyen biztos, hogy sok helyen éltek vele. Említhetem pl. a dárdai járás példáját Baranyában, amelyik az 1852/53. közmunkaévben egy összegben váltotta meg egész évi tartozását. De még a legszegényebb mágocsi járás községei is kb. 50%-ban megváltották tartozásukat. 1890: Már ahhoz kell közgyűlési határozat, hogy a közmunka, miként korábban, munkában legyen behajtható. Az adóvá válás ténnyé vált. 1890-től a Baranya Vármegyei főszámvevő már nem a megye Közmunka alapjáról készíti zárószámadását, hanem Baranya Vármegye Közúti alapjáról. A közmunka természetbeni lerovásának területei is fokozatos szűkülést mutatnak a törvényekben, párhuzcmosan az adóvá válás folyamatával. Az 1844. 9. tc. 12. §-a még tágan határozza meg a munkaterületeket: közlekedési utak, s azokban levő hidak, töltések készítése és fenntartása (a) pont), a megyei közigazgatás tekintetében szükséges közszolgálatokra (b) pont) - amelybe sok minden beleérthető, - vízi szabályozásoknál és munkáknál (c) pont).