Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Cseresnyés Ferenc: A közmunka szabályozásának főbb állomásai Baranyában a 19. század második felébein

Az 1851-es 51. sz. rendelet nem rögzíti konkrétan a felhasználhatóságot, de az 1871. évi 17. tc. 122. §-a már kiköti, hogy ,,(a közmunkák) ... csak az utcák, a községet védő gátak, közlekedési vonalak és eszközök fenntartására fordíthatók". Ez utóbbi maradt irányadó a 80-as évekre is. B) A közmunka Baranyában A szabadságharc előttről a Baranya megyei Levéltár egy járási összeírással rendelkezik. A mohácsi járás közmunka-összeírása igen részletes kimutatás. Községenként felsorolva, név szerint tartalmazza a kötelezetteket. Előbb a teleknagyságot, majd pedig az utána járó adót, járadékot állapítja meg a törvény szerint. Az 1852/53-as német nyelvű összeírás nagyon pontos, tartalmazza az összes baranyai község járandóságát járásonként (természetesen a korabeli közigazgatási határoknak megfelelően), sőt egyedül ebben, Pécs város közmunka-kötelezettségét is megtalálhatjuk. Nagy előnye az összeírásnak a felhasznált későbbi kimutatásokkal szemben, hogy a költségvetési év végén keletkezett.

8 Vagyis már nemcsak a rendelkezésben meghatározott kritériumok alapján kivetett, előzetesen megállapított munka- és pénzjáradékot tartalmazza (a fizetés, ill. a leszolgáiás arányát az adózó maga döntötte el), hanem a bekövetkezett tényleges helyzetet. Mert korántsem biztos, hogy az év folyamán a kötelezett valóban befizette az általa megváltásra vállalt összeget. Lehet, hogy meggondolta magát és munkával teljesítette járandóságát, de az is lehet, hogy egyáltalán nem, vagy csak részben teljesítette, vagy tudta teljesíteni." Az 1872-es és az 1887-es összeírások a gazdasági év elején készültek. Ennek ellenére a bennük tükröződő tendenciák is jól felhasználhatók, különösen az egymáshoz, ill. a korábbi évekhez való viszonyítással. És a költségvetési évek végének anyagi viszonyaihoz már rendelkezünk egy másfajta forrással is, a megyei főszámvevő által készített pénztárkönyvekkel. Mint köztudomású azonban, itt csak a járadékról, a befizetésről, a tartozásról, . . . stb. nyerünk felvilágosítást, s ennek alapján az a kevéssé valószínű gondolat alakulhat ki bennünk, hogy az egész megye egycsapásra leszokott a közmunka ledolgozásáról, s mindent megváltott pénzben, ill. adót fizetett. A pénztárkönyv megjelenésének ténye ezidőben, önmagában kétségtelenül erre a tendenciára utal. A ,,közmunkaév" elején azonban 1887-ben a kézinapszámnak 50%-át, s az igás napszámnak is kb. 55%-át jelentették be mindössze pénzbeli megváltásra a megyében. Ilyen gyors változás, ennyi idő alatt nézetünk szerint nem valószínű. Inkább az a valószínűbb, hogy a természetben lerótt tartozás pénzértékével számoltak, s nem különítették el a valódi befizetésektől. Ez az időpont tekinthető választóvonalnak is. Ezután nem találkozunk a járadékok természetbeni számontartásával, hanem mint mondtuk, kizárólag pénzbeli nyilvántartás folyik, vagyis adóként kezelik. A működési mechanizmus vázát már az 1844-es törvény meghatározta. A járásbeli adószedő gyűjtötte össze és jegyezte a teljesítéseket, tartozásokat. Munkájukat a főszolgabíró felügyelete mellett végezték, aki minden évben számadást