Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején II. rész

zést előíró rendelkezések szerint - ezek munkáját is. így a közigazgatástól elválasztott bíróságokat, az elkülönített pénzügyigazgatási szervekét - az adóhivatalok és a pénzügyigazgatásokét, a pénzügyőrségét, gondoskodni kell a katonaság beszállásolásáról és élelmezéséről.) e) Támogatni kell az eseti jellegű, külön speciális célra létrehozott (pl. a föld kataszteri felmérését végző) bizottságok, vagy konkrét munkával megbízott személyek (népszámlálási biztosok) tevékenységét. Az eseti feladatokat ellátó bizottságok és személyek munkáját nemcsak patronálják a megyei tisztviselők, de felelősek a munka előfeltételének megteremtéséért is. (Szállást, előfogatot, segéderőt, írnokot stb. biztosít munkájukhoz a megyei apparátus.) Ezek jelentései is kitérnek a megyei apparátus munkájára.

77 f) Bármennyire is hihetetlenül hangzik, a neoabszolutizmus sajtója is megszellőzteti a baranyai közigazgatásban előforduló visszásságokat. A Magyar Hírlap azt tette szóvá, hogy a siklósi járásban a községek költségére — a tilalom ellenére — megvendégelték a népösszeírást végző katonatiszteket. Erre a jegyzők bírták (kényszerítették) rá az elöljárókat.

78 A megyefőnök a siklósi szolgabírót kötelezi, hogy minden községtől nyilatkozatot küldjön be arról, hogy kinek az utasítására, kik és mennyi költséggel vendégelték meg a népszámlálókat.'

9 A szolgabíró beküldte községi nyilatkozatok nagy részében értelmileg a következő kitétel is benne van: ,,Az összeírással foglalkozó tisztség nem meghagyásból, hanem önszívességből vendégeltetett meg."

80 A vizsgálat tehát nem igazolta a sajtóban közzétetteket. Erre a Pesti Napló március elején megírja, hogy a szolgabíró és a jegyzők kényszerítették

81 a községeket olyan nyilatkozat aláírására, hogy magyaros vendégszeretetből tisztelték rneg a népszámlálókat. Az újság megírta, hogy a 350 főnyi Cs. községet 60 forint költséggel terhelték meg ennek kapcsán. (A megyefőnöki iratokból megállapítható, hogy a sajtónak volt igaza ebben az ügyben.) Nyilvánvaló, hogy a sajtóban történő ,,kiszerkesztések" is visszatartották a tisztviselőket a nagyobb szabálytalanságok elkövetésétől és pontosabb munkára késztették.

82 Azt lehetne mondani, hogy a megyefőnök és az alárendelt tisztviselők végeznek el minden olyan államinak minősülő feladatot, amit nem utalnak más speciális rendeltetésű szerv hatáskörébe, és a megyei apparátus segíti, támogatja, néha ,,kiszolgálja" ezeket.

83 És mégis mindezt a sokrétű tevékenységet viszonylag jól látják el a tisztviselők. (Pedig a sorok mögött sok szolgabírói jelentésben benne van, hogy nem szívesen, nem meggyőződésből hatja végre a tőle is idegen, a felfogásával ellentétes utasítást.) Van azonban még számos olyan körülmény, amit a tisztviselők munkájánál figyelembe kell venni. Az egyik, amit ma úgy mondanánk, hogy a tisztviselők kellő (vagy inkább nagyon jó, talán kissé el is túlzott) anyagi megbecsülése. Hiszen a járási szolgabíró segéd fizetése (500 forint) hatszorosa, a járásbíró fizetése (900 forint) pedig majdnem tizenegyszerese annak, amit egy börtönőr vagy pandúr kap. (A megyefőnöké meg pontosan a 24-szerese.) Pedig valahogy ezek a „megyei szolgák" is megéltek fizetésükből. A rendszer tehát jól megfizeti azokat, akiktől a népszerűtlen feladatok pontos és gyors végrehajtását elvárja. A jó fizetésért pedig mivel a pénznek nincs szaga — vállalták a meggyőződésükkel ellentétes, a nép széles tömegeinek érdekeit sértő intézkedések lehetőleg pontos végrehajtását, hiszen, ha őket elbocsátották volna, más is vállalná ezt a munkát. Természetesen nem kívánom én ezzel felmenteni a neoabszolutizmus tisztviselőit a jogos vádak alól, csak a fungáló tisztviselők saját felfogását igyekeztem megvilágítani. Hozzájárult a közigazgatási tevékenység eredményességéhez néhány apróság5. B. Helytörténetírás 1983/84 65