Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején II. rész

laggyalV'abban a gyújíogatásban jelentkezik. Általában a bíró községen kívül lévő épületét („bor-házát", azaz pincéjét), szalmáját, gabonáját gyújtják fel. Ha a gyújtogatót nem tudják megállapítani, az egész falut kötelezik a kártérítésre. A kártérítés összegét az adó arányában rovatja ki a szolgabíró a község lakóira. Ennek a gyakorlatnak nemcsak az a célja, hogy a községi bírót különös védelemben részesítse, hanem az is, hogy ez által ,,a gonosztévő kitudattathassék, s fenyíték alá vonathathassék ..." A falunak anyagi érdeke is egyben, hogy a gyújtogatót kiadja, mert visszkereseti joguk ,,a netán később is kitudandó tettesen fennmarad"/" A községi bíró vonatkozásában megnyilvánuló tekintélyvédelem azonban nem jelentkezik a községi elöljáróknál. Ha ellenük merül fel panasz, a főbíró saját hatáskörében „leteszi" őket és bejelenti a megyefőnöknek azzal, hogy „újakkali pótlása nem szükségeltetvén".

118 Nemcsak a községi bírák díjazását kell megoldani a neoabszolutizmus elején, hanem a falusi jegyzők anyagi, társadalmi helyzetét is stabilizálnia kellett. A községi jegyzők anyagi ellátásáról való gondoskodás egyik első jeleként értékelhetjük azt a megyefőnöki rendelkezést, mely szerint a jegyzői és a tanítói

00 „fizetések pontos kiszolgáltatása is" a közigazgatási főbírók „gondjai közé tartoznak"'

0 A jegyzőt ugyanis a feudális korban a község szabadon fogadta fel és bocsátotta el a földesúr beleegyezésével.'

1 (Ha a földesúr a jóváhagyást megtagadta, a község kérésére a megye megadhatta a jóváhagyást a földesúr helyett.) Alku tárgyát képezte a fizetés mértékének és a kötelezettség körének meghatározása éppen úgy, mint a község pásztorainál. 1848 tavaszán és nyarán — a földesúri hatalom megszűnte után - viszonylag sok község bocsátja el jegyzőjét, amire törvényadta lehetősége is volt.'

2 A jegyző a földesúri hatalom megszűnte után tehát teljesen ki volt szolgáltatva a községi elöljáróságnak, az elöljáróságok pedig az új rendszer rendelkezéseit végrehajtani akaró jegyzőt bármikor elbocsáthatták volna. így a jegyzők alkalmazásának a megyei apparátusra való átruházása lazítja az elöljáróságoktól való függőségüket. A fizetésük folyósításáról való gondoskodást pedig azért kellett a szolgabíró kötelességévé tenni, mert ők válnak rövid időn belül a rendszer legexponáltabb pontján dolgozó tisztviselőkké. Ök a mind népszerűtlenebbé váló rendelkezések végrehajtói, ők kényszerítik a lakosságot az évről évre növekvő adó befizetésére, de ebben az időben válik a jegyző a falu kiszolgáltatott szolgájából tisztviselővé, akikkel szemben „szigorú fegyelem gyakoroltatott", akitől „pontos és szorgalmas működés követeltetett, s ha erre nézve panasz fel nem merült . . . méltányos elbánásban és megbecsülésben részesültek" és „a tisztességes szorgalmatos emberek kellőleg megbecsülve vihették hivatalukat ..." - mondják a községi jegyzők e korszakra vonatkozó nyilatkozatai.

73 7. Az eddigiekben felvázolt és 1850 február közepétől fungálni kezdő átszervezett megyei apparátus munkamódszere nagyban-egészében megegyezik a feudális magyar megyéével, nem felejtve el azt, hogy most minden szerv munkájáért egyetlen személyé a felelősség, a vezetőé. Azaz nincs lehetősége most egyetlen tisztviselőnek sem arra, hogy a felelősséget kollektívára (a megye nemességének közösségére, megyei bizottmányra) hárítsa át. Most is előfordul, hogy egy-egy fontosabb új feladat előtt a megyefőnök „tanácskozmány" összehívását határozza el. Ezeken a megbeszéléseken a munka végrehajtásában résztvevő megyefőnöki tisztviselőkön és szolgabírókon kívül pár, a tisztviselői karba nem tartozó, az adott szakterületet ismerő „bizalmi férfi" is részt szokott venni. De ezek a (szak-) tanácskozmányok csak tanácsadó szervek és még ha egész konkrét ügyben (pl. ármeg-