Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szita János: Baranya megye közigazgatása a neoabszolutizmus idején II. rész
A községi bíróknak és elöljáróságoknak, meg a községi jegyzőnek jelentős szerep jutott a neoabszolutizmus rendelkezéseinek végrehajtásában, A márciusi alkotmányt, meg az osztrák törzsterületek közigazgatásának kiépítését arra alapozzák, hogy ,,a szabad község a szabad állam talpköve". 00 Az osztrák községi törvény előkészítője, Stadion belügyminiszter ugyanis - a rendkívül tarka nemzetiségű, a gazdasági, a szociális és a kulturális fejlődés terén is lényegesen eltérő fokon lévő tartományokból álló Ausztriában - az erősen centralizált bürokratikus közigazgatás elfogadását és tartós eredményes működését azzal igyekezett biztosítani, hogy néhány kevésbé jelentős feladatot a „szabad községek" hatáskörébe utal. Magyarországon azonban ezt a községi törvényt nem léptették életbe, az ostromállapotra való tekintettel a községi bírákat és elöljárókat nem választották, tehát nálunk a centralizált közigazgatásnak csak a hátrányai jelentkezhettek községi szinten is: nincs önkormányzat, nincs semmj néven nevezhető önállóság, csak a „rólunk intézkedő, de nélkülünk hozott" felsőbb rendelkezések gyors és maradék nélküli végrehajtása az egyedüli feladata mind a községek elöljáróságának, mind a megyei és járási tisztviselőknek. Ez az oka annak, bogy különösen a községi bírói tisztség betöltése terén már 1849 végén nehézségei jelentkeznek a megyék tisztviselőinek. A feudális korban a jobbágy községekben a falusi bírót a földesúr legalább három jelöltje közül választotta meg a falu lakossága. 01 A bíró így elsősorban nem a község vezetője, hanem inkább a földesúr megbízottja a jobbágyfalvak nagy részében, akinek az is feladata volt, hogy a földesúri járandóságok beszedésében (főleg a kilenced) közreműködjék, továbbá, hogy a földesúr (gyakrabban a gazdatisztje) által megadott földesúri munkákra a község lakosságát robotra kivezényelje. Ezért a földesúrnak teljesített munkáért mentesült a bíró a földesúri szolgáltatások alól, a megye pedig a közfunkciókért mentesítette a közadózás alól. 02 Ilyen kedvezmények mellett előnyös volt a bíróság, különösen a gazdagabb jobbágyok számára. Megváltozott a helyzet 1848-ban az úrbériség megszüntetésével. A bíró számára most már nem jelent különösebb előnyt a földesúri terhektől való mentesség, mert ezt minden jobbágy megkapta. A bíró feladatai a sok és gyorsan végrehajtandó rendelkezés miatt megszaporodik, mind népszerűtlenebb feladatok ellátására kényszerül, ezért már 1849-ben vonakodnak a becsületes falusiak a bírói feladatokat elvállalni. Az 1850 őszén esedékes elöljáróság kinevezésekor már hivatalosan felszólítja a közigazgatási szolgabírákat a megyefőnök, hogy a községi költségvetésbe 0 '' a bírák díjazását az 1848. év előtti bírói kedvezmények alapul vételével „kíméletesen" vegyék fel, 64 mert „a közigazgatás rendszerénél fogva nem csak" a tisztviselőktől, „hanem a községi bíráktól is pontosabb és szigorúbb eljárást" kívánnak meg és „méltó, hogy a közjóért fáradozók fáradtságuknak némi jutalmát is érezzék". 0 ' 1 A lakosság azonban nem „közjóért fáradozás"-nak tekintette a bíró tevékenységét, amikor — az elöljárósággal és a jegyzővel együtt — az új rezsim népszerűtlen rendelkezéseit rákényszerítette a községekre. A falvak népe az elöljáróság ilyen intézkedéseiért elsősorban a bírón állt bosszút. Ennek különböző formái vannak: alaptalanul feljelentgetik, hanyagságáért leváltását kérik. Ilyen esetekben a megye mindig a bíró mellé áll, és, hogy a községi bíró tekintélye csorbát ne szenvedjen, még kisebb szabálytalanságokért sem váltják le. 00 . Talán éppen a megyének ez a községi bírákkal szembeni elnéző, a tényleges hibákat is elkenő eljárása eredményezi az egyéni bosszú gyakoribbá válását. Ez
