Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Sikfői Tamás: Az osztályharc és nemzetiségi kérdés néhány problémája Baranya megyében a szerb megszállás harmadik szakaszában (1919. augusztus 1-1921. augusztus 22.)

AZ OSZTÁLYHARC ÉS NEMZETISÉGI KÉRDÉS NÉHÁNY PROBLÉMÁJA BARANYA MEGYÉBEN A SZERB MEGSZÁLLÁS HARMADIK SZAKASZÁBAN (1919. AUGUSZTUS 1.-1921. AUGUSZTUS 22.) SIKFÖ! TAMÁS 1. A szerb annexiós taktika módosulása a magyarországi Tanácsköztársaság bukása után Miután az 1918. november 13-án Belgrádban a'láírt fegyverszüneti szerződés értelmében Magyarország déli részeit a szerb-horvát-szlovén királyi csapatok megszállták, azonnal hozzáfogtak olyan feltételek kialakításához, amely számukra az egész birtokba vett terület teljes és végleges megszerzéséit volt hivatva elősegíteni. A megszálló erőknek ezt a törekvését mind a magyarországi polgári demokratikus forradalom, mind a Tanácsköztársaság időszakában részben az erőszakos eszközök alkalmazása, részben a politikai lavírozás jellemezte. Általában azt a taktikát követték, hogy mindig a Magyarországon ellenzékben levő osztályerőkhöz közeledtek a megszállt területen, de két vasat tartva a tűzben nem szakítottak teljesen a másik féllel sem. A magyar burzsoáziával és nagybirtokos osztállyal közösek voltak ellenforradalmi, antikommunista érdekeik. Ám a magyar burzsoá-földesúri nacionalizmussal szembefeszülő délszláv nacionalisták a megszállt terület magyar munkásmozgalmainak politikai szövetségesként való megnyerésével és felhasználásával is kacérkodtak. A magyarországi hatalomváltásoktól függően hol az egyik, hol a másik törekvés vált ideiglenesen dominálóvá ebben a taktikában. Ez azzal a következménnyel járt többek között, hogy a megszállt területen a nem délszláv osztályerők belső küzdelmének a megszállók - bár nem teljesen, de bizonyos mértékig - külső szemlélői maradtak. így a pécsi-baranyai munkásmozgalom egy mindig változó mértékű viszonylagos mozgási szabadságot, manőverezési lehetőséget élvezett. A szerb annexiós törekvések nemcsak a magyar burzsoá-földesúri erők nacionalista politikájával ütköztek össze, hanem a nemzet' elnyomás és a nacionalizmus minden formája ellen küzdő magyar és nem magyar internacionalista proletár erőkkel is. Baranya megszállás alá került részén a forradalom vagy ellenforradalom fő problémája mellett változatlanul a nemzeti többséghez vagy kisebbséghez való tartozás nyitott kérdése jelentette a legnagyobb politikai feszítő erőt. A Tanácsköztársaság vereségével a szembenálló erők harcának külső és belső feltételei döntő mértékben megváltoztak. A Tanácsköztársaság utolsó napjaiban a Magyarországon szervezkedő ellenforradalmi erők nyomása a szerbek által megszállt Pécsett és Baranyában is erőteljesen jelentkezett. A tanácskormány közeli bukására számítva a szegedi ellenforradalmi kormány a Somogy, Baranya és Zala megyék meg nem szállott részeiben kormánybiztosi teendők ideiglenes ellátásával megbízott Bartbal Aurélt arra is felhatalmazta, hogy ezen vármegyék szerb megszállás alatt álló részein ,,a bolsevizmus letörése céljából a szerb királyi hatóságokkal . . . érintkezésbe lépjen". A szerb hatóságok támogatását és együttműködését az 1919. július 12-én megalakult új szegedi kormány elnöke, P. Ábrahám Dezső július 14-én kelt leve-