Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK A NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉRŐL A 18-20. SZÁZADBAN - Sikfői Tamás: Az osztályharc és nemzetiségi kérdés néhány problémája Baranya megyében a szerb megszállás harmadik szakaszában (1919. augusztus 1-1921. augusztus 22.)

lében kérte dr. Pandurovics Lászlótól, Baranya megye - szerbeik által kinevezett - kormánybiztos főispánjától, s hasonló tartalmú levelet intézett Cholalk-Antics ezredeshez, a megszálló csapatok dandárparancsnolkához, valamiint Rajics Szvetiszláv alispánhoz.

1 A szerb közigazgatási hatóságok és csapóitok említett vezetői azonban nem léphettek hivatalos kapcsolatba Bariba! Auréllal, mert erre nézve a szerb-horvát-szlovén királyi kormánytól utasítást nem kaptak, s főképpen azért nem, mert a nagyhatalmak Ábrahám kormányát nem ismerték el és vele nem álltaik szóba.

2 A pécsi szerb parancsnokság és közigazgatás vezetőinek Barth állal való nem hivatalos kapcsolata azonban szívélyes volt és annak fenntartására mindkét fél törekedett. A Tanácsköztársaság idején a megszállók a legkülönbözőbb módon korlátozták és nyomás alatt tartották a pécsi-baranyai munkásságot. A magyar tanácskormány lemondását követő napokban azonban Pécsett és a pécskörnyéki bányász településeken nagyszabású kampányt inditattak arra számítva, hogy a kibontakozó fehérterrortól való félelem a pécsi-baranyai munkásságot a Szerb-HorvátSzlovén Királysághoz való csatlakozásra fogja ösztönözni. A kampányt a szerb hatóságok sugalmazták és irányították, közvetlenül azonban részben a szerb annexiós politikát kezdettől fogva támogató délszlávok, részben az e politika szolgálatába szegődő magyar származású személyek szervezték. A szerb közigazgatás alatt álló vidéki települések elöljáróságainak az SzHSz állaimba való bekebelezést kérő leveleit pedig a szolgabírói hivatalok gyűjtötték össze és küldték Pécsre. Pécsbányán 1919. augusztus 10-én a bányászok vezetői az új délszláv államhoz való csatlakozás mellett foglaltaik állást, de határozathozatalra nem tartották magukat illetékesnek, ezért Mecsekszabolcson estére nagygyűlést hívtak össze. Itt elfogadtak egy SzHSz királysághoz való csatlakozást kérő határozatot, melyet 22 bizalmi férfi írt alá 4300 bányász nevében.

3 Augusztus 14-én azért tartottak itt újabb gyűlést, hogy annak valamennyi résztvevője írja alá a csatlakozást kérő felhívást. Pécsbányatelepen augusztus 15-én volt hasonló célú gyűlés. A tömeges aláírásgyűjtés azonban már nem volt sikeres, a bányászok és a bizalmi férfiak nagy része nem írta alá a jugoszláv államhoz való csatlakozást kérő íveket.

4 A pécsi Winkler-moziban 1919. augusztus 29-én mintegy 300 fő részvételével tartott gyűlésen a felszólalók a fehérterror rémtetteit ecsetelték és javasolták a Szerb-Horvát-SzIovén Királysághoz való csatlakozás kimondását. Igyekeztek megfélemlíteni a kommunista érzelmű, illetve a magyarországi Tanácsköztársasággal együttműködő munkásokat és a körülményéket úgy állították be, mintha a megtorlás elől való menekülés egyetlen lehetséges útja a csatlakozás kimondása lenne. Az ajtónál álló szociáldemokrata munkások kijelentették a befelé igyekvőknek, hogy ez nem az ő gyűlésük. Végül egy munkás fölugrott a pódiumra és kijelentette, hogy a javaslatról nem lehet halórozni, mert a terem tele van „pókokkal". (Gúnynévenpókoknak nevezték a keresztényszocialistákat - S. T.) így ez a gyűlés sem zárult eredményesen az annex ionisták számára.

5 A közhangulatot igyekezett befolyásolni a szerb sajtóiroda is, elsősorban valótlan híreivel. A Tanácsköztársaság megdöntését követő napokban többször tényként közölte - s a helyi sajtó természetesen átvette - Pécsnek és környékének, illetve „egész Baranyának" a párizsi békekonferencia által a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság javára való odaítélését.'

1

* A magyarországii ellenforradalmi rendszer baranyai hívei és ellenifelei közötti lavírozó taktika tipikus képviselője volt Rajics szerb alispán. 1919. szeptember 25-én Somogy megye meg nem szállott területei magyar hatóságainak kezdeményezésére gróf Széchenyi Frigyes somogytarnóoai kastélyában politikai találkozó