Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Nádor Tamás: Adatok és dokumentumok a pécsi ünnepi játékok történetéből (1933-1938)

dítésében nagy érdemeket szerzett. A Pécsi Dalárda, a Pécsi Polgári Daloskör és a Zenekedvelők Egyesülete zenekarának karmestere volt. összegyűjtötte és felkutatta Pécs zenetörténeti emlékeit. 15 Off Márton (1892—1962) neves pécsi szőlősgazda, aki hobbyként pirotechnikával is foglalkozott. 16 Horváth Mihály: Muzsikáló Pécs. Pécs, 1959. 97. p. - Gabriel Pierné (1863-1937) elzászi származású francia zeneszerző, legjellegzetesebb művét, A gyermekek kereszteshadjárata c. oratóriumot 1902-ben komponálta. 17 A Dunántúl c, napilap 1933. jún. 1. száma. — Dr. Gálos László (1899—1968) teológiai tanár, számos zenei cikke, tanulmánya, kritikája jelent meg a Dunántúl c. napilapban. 18 Dunántúl, 1933. június 13-i számában. 19 Dunántúl, 1935. jún. 1-i számában. 20 Újházy György (1895-1971) író, újságíró, kritikus. Meglehetősen ellentmondásosan alakult életútja: mint jogász részt vett az 1918—19-es forradalom bon. Forradalom! tevékenysége miatt emigrálásra kényszerült. Hazatérése után újságíró lett. Tárcái, kritikái, tanulmányai jelentek meg a napilapokban és folyóiratokban. Bekapcsolódott a színházi avantgárdé-mozgalmakba, erősen foglalkoztatták a középkori vallásos drámai formák. Több színművet írt (A Beleznay asszonyok, Érik a búzakalász). Missa Sollemnis című liturgikus drámáját a budapesti Nemzeti Színház 1935-ben mutatta be, 1936-ban előadták a pécsi Dóm előtt. Tanulmányai, könyvkritikái az 1950-es évek második fele óta a Kortársban, tárcái a Magyar Nemzetben jelentek meg. 21 Dunántúl, 1936. március 7-i számában. 22 Dunántúl, 1936. március 11-i számában. 23 Visnya Ernő (1879—1942) a Pécsi Takarékpénztár vezérigazgatója, felsőházi tag, Pécs szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 1929 óta örökös tagja. 24 Németh Antal dr. (1903—1968) színházi rendező, kritikus, színház-esztéta. Munkássága kezdetén számos cikket írt a színháztudomány köréből, az új szovjet irodalom, színház és film első magyar méltatói közé tartozott. 1935-től a Magyar Rádió főrendezője, a Nemzeti Színház igazgatója. Bár a jobboldal nyomására került az igazgatói székbe, befolyását, rendezői tevékenységét igyekezett a haladó eszmék szolgálatába állítani. A felszabadulás után először a kaposvári Csiky Gergely színházban rendezett, majd 1959—65 között a pécsi Nemzeti Színházban és amatőr irodalmi színpadon tevékenykedett. 25 Újházy 1936. ápr. 16-i levele JPM Helytört. Gyűjt. 1.78.329.77 sz. alatt. A Pécsi ünnepi Játékok Rendező Bizottsága irattárában 46/1963. sz. alatt iktatva. 26 Újházy György szerződése a JPM Helytört. Gyűjt.-ben. 27 Gáspárné Schlezák Auguszta (1894—1966) énekművésznő. Zenei tanulmányait Bécsben végezte. A bécsi Urániában sok hangversenyt tartott, különösen mint oratórium- és dalénekesnő szerepelt gyakran. 1927-ben Pécsre költözött, ahol önálló hangversenyekkel vett részt a város zenei életében. 1940 óta az Állami Zeneiskola, ill. Zeneművészeti Szakiskola tanáraként tevékenykedett. — Bíró Malvin operaénekesnő, Pécsről indult el a milanói Scála operaház színpadáig. 1915-ben visszatért Magyarországra, ahol hangversenyeket adott. Később Pécsett énektanítással foglalkozott. 28 Innocent Vince Ernő (1903—1980) író, színpadi rendező újságíró, dramaturg. Színházi és zenei kritikái sok újsáaban jelentek meg. Színdarabokat, valamint több sikeres rádiójátékot írt. 29 Innocent Vince Ernő máj. 6-i keltezésű levele dr. Sik Lajoshoz, ünnepi Játékok Rendező Bizottsága 188/1936. sz. 30 Tóth Aladár (1898-1968) zeneesztéta, 1946-56 között az operaház igazgatója. Kossuthdíjas. A JPM Helytört. Gyűjteményben található egy levélfogalimazvány ,,Schaurek" aláírásai, ,,Kedves Barátom!" megszólítással 1936. máj. 1ó-i keltezéssel. A címzett azonosítása kétséges, valamint az is, hogy e levél eljutott-e a címzetthez, Schaurek ebben Tóth Aladár cikkére válaszol. Néhány részlet Schaurek leveléből: ,, . . . A jeles cikkíró üt, vág, dorongol mindenfelé, ami nem Kecskemét, értsd: ami nem Kodály-Bartók muzsika. Mit neki Beethoven, Liszt és a többi a két fentdicsért magyar zseni mellett? Ez a nyitja az egésznek. Neki minden úgylátszik csak ^kultúrát majmoló szemfényvesztés«, ami a Kodály-Bartók körön kívül áll... Tóth Aladár úr bottal megy neki annak a néhány városnak, amely mást mer előadni, mint kodálybartókot, mert minden más csak kulturális »latszat«, ellenben kultúra csak a Kodálybartók. Rendben van, ez elvégre egyéni gusztus dolga. De adós marad annak megmagyarázásával, miért nem szabad szerinte Magyarországon, vidéki városban előadni zeneműveket, miséket, balíetteket stb. más szerzőktől is? Miért bűn mást is előadni Kodályon és Bartókon kívül? Milyen nagy veszedelem fenyeget a »kuiítúrparádék« révén pusztán azért, mert egyes városok bizonyos szerzők műveit elő akarják adni? Minderre egy szó magyarázat, egy szó megokolás, egyetlen érve nincs. Csak ütni akar, ütni, ütni. Lehet, nem tudom, talán az