Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Szkladányi Péter: Színházi zene Pécsett a 19. százaid első felében

A magyar táncokon kívül „Kajetan úr a német színház balletmestere, Borsody Júlia kisasszonnyal kettős kozáK tánczczal kedveskedvén zajos tapsokkal üdvözöltettek".

155 A Ligeti kastély c. vígjáték után ismét énekes egyveleg következett december 21-én: „1

SŐ szakasz. A 'csikós' P roch-tói, énekelve Haimértől, ki már szerződött tag. 'Bájitalból' a bevezetést énekelek karkísérettel Lipcsei Klára, Komlóssy P. és Sátorfy kik zajos tapsokkal üdvözöltettek. ,Biamca e Fernando'-ból (Bellini) magánydalt éneklé Komlóssy V. iparral . . . Végezetül Kreutzer 'eskü' cz. daljátékából magány dal karkísérettel, énekelt Hajmér úr tetszésre".

156 Gaál: Peleskei nótáriusában „a kar kitűnően énekelt" december 22-én,

157 szilveszterkor pedig Herold: Zampájában „Lendvay (Zaimpa) tűrhető, Sátorfy (Alfonso) szokás szerint jó" volt.

158 1840 januárjában két operát játszottak. Orovisto szerepében a végképp magyarított Hajmérnék „örült a közönség" 11-én,

159 15-én pedig - megelőzve az 1842-es pest-budai bemutatót

160 - Szerdahelyi József fordításában először hangzott fel Rossini: Othellója. A nevezetes eseményen .Sátorfy (Othello) érdeme szerint megtapsoltatott, és méltán. Lipcsey Klára (Desdemona) az első felvonásban semmi kívánnivalót nem hagyott hátra, ellenben igen megzavaró azon jelenést, midőn Rodrigo s Othello között folyt a párosviadal II. felvonás; mert mintegy három tactussal kelleténél későbben jött, és ez volt alkalmasint az ok, hogy elveszte az igazi intonációt. Havi (Rodrigó) szerepének megfelelt. Belőle gyakorlás áláltol jó dalszínész válandik . . . Hajmér (Brabanzio) tűrhetőleg énekelt. Szintén dicséretes volt Török (Jagó) s Komfosy P. (Emília)".

161 Zenei szempontból két értékes előadást emelünk ki. Január 27-én énekes egyveleg volt Kreutzer: Az eskü, Auber: A portici néma és Bellini: Beatrice di Tenda c. operáinak részleteiből, február 1-én pedig Rossini: Sevillai borbélyát ismételték meg.

162 Told: Az enzersdorfi postalegény c. énekes bohózatát (zene Riotte) is többször játszották. A tánc is jelentős szerepet kapott. Január 17-én V. Hugó: ,,

Notre damei harangok" c. drámájában „Hubenayné a Fandangót igen jól tánczolta" ;

163 február 3-án Dumas: Belle Isle Gabriela c. műve után „Nagy Antónia kisasszony a cachuca tánczával

16

'

1 igen kedves volt";

165 február 9-én pedig egy zenés egyvelegben „Kálmán és Farkas ügyes magyar tánczczal kedveskedtek."

166 Erdősek eddig ismert utolsó zenés műve Haffner: Rablóvadászok c. darabja volt, Grill János 1834-ben szerzett zenéjével,

167 február 15-én. 1840. április 20-án a Hamlettel - Lendvay Mártonnal a főszerepben - búcsúztak Pécstől. Az előadás után a Nemzeti Casino elnöke, Mihálovits Imre „az egész színi társaságnak fényes búcsú lakomát ada, amelyben az újan szerződött tagok közül Pesten oly nagy kedvességet nyert dalnokok Egressy Béni úr igazgatása alatt, quartettet éneklének".

168 Ez utóbbi adat - még ugyan nem pécsi előadókkal — jelzi annak a férfikari énekkultúrának kezdetét, amely a későbbi évtizedek folyamán a Pécsi Dalárda megalakulásához vezet. A két társulat egyidejű szereplése szükségszerű profilváltozással is járt. Bár néha azonos operát játszanak (Norma, Szevillai borbély), a magyar együttes műsorán Lendvay, Egressy és Megyeri vendégjátékai révén inkább a nagy klasszikus drámák szerepelnek túlsúlyban. A németek operaelőadásai viszont nagyobb szabásúak. Sey például nagy költséggel szerződteti a Pécsváradon állomásozó Schwarzenberg-ulánusok zenekarát a Norma megfelelő előadására.

169 De egyes zenészek szerződtetéséről is találtunk adatokat. Sey 1839-ben pereli a tanácsnál Bayerle Pál hegedűst, mert szerződése ellenére átment a Nemzeti Casinóhoz, azaz Er-