Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Szkladányi Péter: Színházi zene Pécsett a 19. százaid első felében

Ez az utolsó mondat jelzi, hogy a tanács nem akart egyetlen vállalkozót sem monopolhelyzetbe juttatni, hiszen az ugyanekkor kérelmező Sohneckenberger sem kapja meg a privilégiumot. Itt sem ellenzik azonban azt, ,,hogy a színjátszó társaságok, ha házát alkalmatosnak találják, színjátélkaikat abban előadhassák".

1

'

3 Bár a kereskedők 1834. február 21-én valóban megvették a templomot, a színházépítési tervből nem lett semmi.

1

'' A kérdés azonban napirenden maradt, mert a pécsi németség által alapított Polgári Casino 1835-ben 'kész tervekkel fordult a helytartótanácshoz. Az engedélyezés ellenére ezúttal anyagiak hiányában nem indult meg az építkezés.

1

'

1 1839-ben a pécsi magyarság és nemesség által alakított Nemzeti Casino is jelentkezett hasonló igénnyel. Kardos részletesen foglalkozik a két társaság vetélkedőjével, amelynek győztese végül a Polgári Casino lett.

16 Az építkezést részvényes alapon hirdették meg.

17 és az új színházban már 1840. április 26-án játszottak.

IS Ezzel a színészet — igaz, csak a német - állandó otthonhoz jutott. A színházi zene történetét eddig a jelentős változásig követjük. II. A vidéki városokban ekkor még nem beszélhetünk állandó társulatokról. Az országot vándorló magyar és német együttesek járják. A világos különbségtevés miatt neveiket is ennek megfelelően írjuk. Bárdos 1805-tel zárja adatait, jelen tanulmány tehát 1806-tól foglalja össze a színházi zene - bizonyára egyáltalán nem teljes — történetét. Kardos éppen e kezdő évektől nem említ három társulatot. Joseph Pöschl (Böschl) társulata 1806. áprilisában 76 ffot fizetett előadásai után.

19 Az összeg nagysága alapján végigjátszhattak az egész téli szezont. Műsoruk azonban ismeretlen. A tanácstól kapott bizonyítvány szerint a közönség megelégedésére játszottak, és itt-tartózkodásuk alatt példamutatóan viselkedtek. Ugyanekkor még fizettek 3 ft-ot.

20 A másik együttes igazgatója Phillipp Zöllner. 1806. április 21-én ír Újvidékről (Neusatz, Novi Sad): társulata az itteni városi színház tagjaiból áll, és a nyár végével lejár a szerződésük. Minthogy a cenzúra által engedélyezett tragédiákat, vígjátékokat, sőt operákat is játszanak, ezért meri elhozni együttesét Pécsre, ahol igyekszik majd a tekintetes publikum igényének megfelelni. Felszerelése tetszetős, olcsó bérletet kínál a szokásos árért, de elsősorban a siker és a jótékonyság érdekli. Biztosítja a tanácsot, hogy előadandó darabjai illedelmes erkölcsűek, és igyekeznek vidámságra változtatni a polgárok rossz kedvét. Április 29-én megkapják a letelepedési engedélyt azzal, hogy előadásonként fizessenek 2 ft-ot.

21 Meglepő azonban, hogy 1806. szeptember 3-án Ignatz Tratnig (Kardos szerint Drating) társulata is kap engedélyt. Ismerjük Tratnig kérelmét, társulatának tagjait és műsorukat.

22 Kardos szerint nem játszottak zenés darabokat, mert nem volt zenekaruk. Ez így pontatlan, hiszen Tratnig maga írja, hogy daljátékokat kíván játszani. Műsoruk valóban inkább prózai, de abban Weidmann: Der Bettelstudentje zenés vígjáték, a zeneszerző Schenk vagy Peter Winter. Természetes az, hogy nem volt zenekara, hiszen azt általában helyben szerződtették. Erre később még látunk példát. De éppen ebben az időben említik a pécsi székesegyház muzsikusai, hogy a káptalan néhány éve engedélyezte nekik a bálokon és színházi előadásokon való részvételt.

23 Tratnigék Mindenszentek után kezdték előadásaikat a pálos kolostor ebédlőjében, Kardos szerint nem tudjuk, meddig maradtak. Távozásuk mindenesetre összefügg Zöllnerék érkezésével. Ő ugyanis csak októ-