Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Szkladányi Péter: Színházi zene Pécsett a 19. százaid első felében

Mielőtt áttekintenénk a zenés színpad történetét, foglalkozzunk azzal, vajon hol játszhattak a társulataik? A 18. század folyamán különböző tánctermeiket, majd 1800-ban - de feltehetően már korábban is — a feloszlatott pálos rend kolostorának ebédlőjét bérlik a színészek.

4 1810-től kezdődően Rhimer Vencel, a Föhér Hattyú vendéglő tulajdonosa is kiadja az emeleten lévő termet.

5 A harmadik terem Sahneckenberger Antal városi árvagyámé, ez a későbbi elnevezésű ún. Elefántos-iház.

6 Egyik sem felelt meg azonban igazán színházi célra, és a bérleti díjak is állandóan emelkedtek. Szükséges volt tehát — más vidélki városo'khoz hasonlóan — állandó színházat építeni. Az első lépést Baranya vármegye tette meg 1815. július 10-1 megyei közgyűlésén. A helytartótanácshoz intézett felterjesztésében rögtön a magyar színészetnek alkart állandó otthont nyújtani, pedig ekkor még nem is járt magyar társulat Pécsett: . . . „Láttuk és a' bámulásig tapasztaltuk ,hogy minden nemzeteknél a' Játék szín alkotásának tulajdonéttatik a' tulajdon nyelvnek virágzása 's kipallérozása. Tulajdona az minden, nagy lélekkel bíró nemzetnek, hogy dicsőséges létét nyelvének virágzásával szorosan öszvekapcsoilván mind kettőt örökösítteni iparkodjon ... Ezen magyar Theatrumnak a' Fölséges czélhoz és a' Nemzet Méltóságához leendő fel állíttatására adakozni méltóztassanak". A helytartótanács azonban nem hatódott meg a barokkos megfogalmazástól, és ,,ad acta" tette az ügyet.

7 A városi tanács sem akart lemaradni, mert 1817

J

ben Király József püspöktől szándékozta megvásárolni az imént említett pálos kolostort és templomot. A püspök azonban erről hallani sem akart.

8 Egyébként (is a színjáték ellensége volt, ,,'s azokat, a' kik azt akár kedvelik, akár elő segítik erkölcs-rontóknak tartja" - jellemzi Klivényi Jakab későbbi kanonok még papnövendék 'korában Vörösmartyhoz írott levelében.

9 A feloszlatott dominikánus rend raktárként használt temploma és rendháza is alkalmas lett volna színiháznak. Trabert Péter, pécsi „dkadémiaii festő" 1827. július 10-én meg is venné erre a célra, sőt abban hangversenyeket is akar rendezni. A feltételei a következőek: 1. Más ne kapjon színházépítési engedélyt. 2. Ö választhassa ki az építtetőt. 3. Minden társulat itt játsszon. 4. Velük ő köthesse a szerződést. 5. Csak a szírtházban rendezendő bálok után kelljen adót fizetnie.

10 A tanács azonban eleve azzal bízza a döntést a választópolgárokra, hogy azt legalább néhány évre halasszák el. így is történt.

11 1833 végén azonban az ötlet újjáéledt, mert Plichta Ferenc, Lakits Ferenc, Jäger János, Blauhorn János kereskedők, valamint Schack Ferenc ötvös mester szeretnék megvenni a hadikincstár tulajdonában lévő templomot árverésen. Véleményük szerint az épületet „tulajdonságai miatt semmi másra jobban, mint színjáték házra fordítani nem lehet... mivel azzal a Fő utca (a mai Kossuth Lajos utca) nagyon csinosodnék, és a naponként nevekedő közönség mulatságára téres (—tágas) és a jelen idői ízléshez képest felépült színjáték házat nyerend". Most már a tanács sem zárkóziiiker, és „a folyamodóknak a kívánt engedelem azzal adatik, hogy attúl az esztendei adón felül a városi pénztárba az eljövendő 12 esztendőre 10 p. frt. tartoznak fizetni. Egyébiránt a színjátszó társaságnak jussa fennmaradván, színjátékait ott, ahol kívánja, előadhatni".

12