Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Erdődi Gyula: Adatok a baranyai tanoncoktatás történetéhez 1901-1921 között

talos, lakatos, borbély, bognár, sütő, mészáros, kovács, cipész, kőműves, szabó, bádogos, molnár, nyerges, ács, mészáros és hentes, szíjgyártó, mézesbábos, hentes, csizmadia, köteles, kalapos, kályhás, kocsigyártó, székes, kapcás, aranyműves, kőfaragó, szobafestő és mázoló, kárpitos, kefekötő, mázoló, harisnyakötő, kosárfonó, puskaműves. Szobafestő tanonc, mint ilyen sokáig nem létezik. Festő megjelöléssel már az intézményesített tanoncoktatás megindulásakor, 1791-ben találkozunk. Ezutáin az általunk ismert tanonc összeírásokban egészen 1884-ig nincs festő, a jelzett időpontban pedig először szobafestő néven bukkant fel. Már 1791ben található órás tanonc Pécsett, mégpedig 1 fő, ez a szám az idők folyamán alig változik, ezért nem sorolható a hagyományos mesterségek iközé. A géplakatos szakma is a hagyományos mesterségek közül vált ki, először 1901—1921 között fordul elő, de gépész szakmával viszont kicsit korábban, 1893-ban találkozunk. Az esztergályos szakma is határeset a hagyományos mesterségek és a differenciálódott mesterségek között, 1791-ben 1 fő található, ez a szám a'lig emelkedik a későbbiek folyamán. A műszerész szakama a második kategóriába sorolható, 1791ben még a tanoncok között nem lelhető fel, 1846-ban egy összeírásban már műszerkészítő tanoncot megjelöltek, tárgyalt korszakunkban műszerész néven szerepéi. Cukrász először 1864-ben szerepel az összeírásokban, mint tanonc, attól kezdve folyamatosan létezik. Ruhafestő szakmával először 1901-1921 között találkozunk, korábban ez az elnevezés nem létezett, illetve jeleivel a kékfestő tanoncokkal az 1891-es tanoncösszeírás foglalkozik először. A rézöntő mesterség is specializálódott szakma, az elnevezés tárgyalt korszakunkból ismeretes, de már 1791-ben rézműves tanonc előfordult. A lánckovács elnevezés is tárgyalt korszakunkból való, korábban az 1864-ben az ipartanodába járók között volt lánccsináló inas. A fogműves, a mérlegkészítő, a bőröndös és a cipőfelsőrész-készítő szakmák 1901-1921 között iskoláztak be először tanoncot az ipariskolákba. JEGYZETEK 1 Erdödi Gyula: Adalékok a pécsi céhes kisipar tanoncainak oktatásához. Baranyai Helytörténetírás 1980. A Baranya megyei Levéltár Évkönyve. Szerkeszti: Szita László. Pécs, 1981. 59-80. p. 2 Erre vonatkozóan lásd: Kopasz Gábor: Buck Józsel és a pécsi rajziskola első évtizedei. Művészet és felvilágosodás. Művészettörténeti tanulmányok. Szerkesztette: Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig. Akadémiai Kiadó Bp. 1978. 363. p. 3 Bm. L. Pécs Városi Tanács iratai 4104/1846. sz. 4 Bm. L. Pécs Városi Tanács iratai 5100/1846. sz. 5 1872. évi VIII. törvénycikk. 6 Erdődi Gyula: Az iparoktatás története Baranyában 1872-1900 között. Kézirat. 55. p. 7 Dr. Tahy István: A kézműipari kérdés alapelvei. A magyar ipar. Szerkesztette: dr. Árvay József. Bp. 1941. 3—103. p. Lásd benne az 1872. évi ipartörvény értékelését. 8 Magyar törvénytár 1884-1886 törvénycikkek. Bp. Franklin Társulat. 1857. 74-75. p. Az ipartörvény 1884-ben XVIII. törvénycikként lett kiadva. 9 Bm. L. Alispáni iratok 6341/1892. sz. 10 Bm. L. Alispáni iratok 388/1918. sz. 11 Villány község általános alsófokú iparostanonc iskolájának értesítője az 1907—908, 1908— 909. és 1909-910. iskolaévekről. Közrebocsátotta Kész József iparostanonc iskolai igazgatótanító. Pécs, 1910. 24. p. 12 Uo. 13 Uo. w Bm. L. Villányi Járási Ipartestület tanonclajstroma.