Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Erdődi Gyula: Adatok a baranyai tanoncoktatás történetéhez 1901-1921 között

a bábosok, a kályhás és fazekasok, a kádárok, a géplakatos és kovácsok szakmai utánpótlását. Ezekre a mesterségekre a környéken élő lakosságnak kevésbé lehetett szüksége, esetleg más, közelebbi területről szerezte be azokat a cikkeket, amelyeket e szakmák készítettek. Kitűnik továbbá az is, hogy szinte teljesen hiányzik a fazekas szakma utánpótlása, pedig a mesterség űzésének hagyományai voltak még a 19. században is a településen. Itt is feltűnt egy új mesterség, a géplakatos. Dunaszekcső és Vidéke Ipartestület tanoncai 1906—1921 között— Mesterség és a tanoncok száma (fő) Asztalos 16, mészáros és hentes 2, ács 15, kő/műves 50, szíjgyártó 4, cipész 15, szabó 28, borbély 31, bognár 16, lakatos 11, hentes 2, kovács 18, kádár 3, bádogos 2, mészáros 4, sütő 1, esztergályos 1, bábos 2, géplakatos 16, székes 1, szobafestő 2, csizmadia 1, cipész és csizmadia 2, kötélgyártó 1. összesen: 243 tanonc. Dunaszekcső község Mohács és a Tolna megyei Bátaszék között a budapesti út mellett fekszik. Ipari szempontból ez a tény nagy szerepet játszhatott, összesen 243 tanonc kötött szerződést 21 év alatt. Ez lényegesen több, mint azt Mágocson és környékén láttuk. Dunaszekcsőn és környékén elsősorban német nemzetiség élt, szinte teljesen zárt tömbökben, így Somberek, Bár, Palotabozsok, Görcsönydoboka, Véménd, Hímesháza, sőt 'még Féked is ide sorolható. A kézműipar 1880. évi összeírása is ezt bizonyítja.

22 Kifejezetten jó a kőművesek, borbélyok, szabók szakmai utánpótlása, közepes az asztalosoké, az ácsoké, a cipészeké, bognároké, lakatosoké, kovácsoké és géplakatosoké, gyenge a mészáros és henteseké, a szíjgyártóké, a henteséké, a kádároké, a bádogosoké, a bábosoké, a székeseké, a szobafestőké, a csizmadiáké, a cipész és csizmadiáké, a kötélgyártóké. Lényegében 24 mesterségről van szó, átlagosan szakmánként valamivel több, mint 10 tanonc jut. A klasszikus szakmák itt is, mintáz eddig bemutatottaknál jelen vannak, feltűnő, mint új mesterség a géplakatosok magas száma. Szentlőrinc és Vidéke Ipartestület tanoncai 1901-1921 között

2

" Mesterség és a tanoncok száma (fő) Sütő 5, bognár 9, asztalos 22, szabó 20, kovács 40, kőműves 10, cipész 46, mészáros 2, hentes 1, órás 2, kertész 3, borbély 13, hentes és mészáros 17, csizmiadia 7, köteles 2, szíjgyártó 6, géplakatos 9, kapcás 1, lakatos 8, pék 2, gépész kovács 2, kéményseprő 2, bádogos 4, molnár 11. összesen: 244 tanonc. Szentlőrinc Pécstől alig 20 kilométerre fekvő község, korszakunkban a megye nyugati részén fekvő legnagyobb helység, mért Szigetvár 1950-ig Somogy megyéhez tartozott. Szentlőrinc gazdasági helyzetét, ezen belül ipari kvalitását természetszerűleg meghatározta a megyeszékhely, Pécs közelsége. Egyrészt az iparosokra nézve elszívó hatással volt, másrészt meghatározta azok gazdasági helyzetét, versenyképességét. Nyilván Szentlőrincrő'l sok iparos jött Pécsre portékájával, így a tanoncok is megérthették ezen keresztül helyzetüket, megbecsülésüket, önmaguk értékét. A közölt táblázat alapján megállapítható, hogy a legtöbb tanonc a cipész és kovács mesterségeket tanulta, de szép számmal akadtak asztalos, szabó, kőműves, borbély, hentes és mészáros, molnár tanulók. Ezek tették ki a táblázatban közölt mesterségek tanoncainak túlnyomó többségét. A többi szakmának alig volt utánpótlása, illetve lényegében többre nem lehetett szükség, így a sütőkre, a bognárokra, a mészárosokra, a hentesekre, az órásokra, a kertészekre, a csizmadiák-