Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Erdődi Gyula: Adatok a baranyai tanoncoktatás történetéhez 1901-1921 között

ra, a kötelesekre, a szíjgyártókra, a géplakatosokra, a kapcásokra, a lakatosokra, a pékekre, a gépész kovácsokra, kéményseprőkre és a bádogosokra, összesen 24 mesterség, 244 tanonc a 21 év alatt, ez jellemző a 20. század elején Szentlőrinc és vidéke tanoncügyére. Mohács és Vidéke Ipartestület tanoncai 1919-1921 között

2

'

1 Mesterség és a tanoncok száma (lő) Borbély 15, mészáros 5, cipész 71, szabó 101, mészáros és hentes 19, lakatos 9, lakatos és villanyszerelő 1, kovács 23, kárpitos és kocsifényező 2, géplakatos 22, sütő 9, kőműves 24, asztalos 23, bognár 12, csizmadia 6, 'könyvnyomdász 1, molnár 11, borbély és fodrász, 9, szappanos 3, fazekas 1, gyapjúfonó 4, fényképész 3, kárpitos 2, szíjgyártó 1, órás 2, hentes 3, tímár 4, kötélgyártó 4, bádogos 3, kéményseprő 3, szobafestő 2, kefekötő 4, géplakatos és villanyszerelő 1, ács 1, cipész és csizmadia 3, bocskoros 2, műszövő 1, esztergályos 1, kapcás 1, kerékgyártó 1, kalapos 1. összesen: 414 tanonc. Mohács a körülötte fekvő vidéknek ipari központja volt, egyben igazgatási szempontból járási székhely. A rendelkezésünkre álló tanonclajstrom, amely az ipartestület irata, csak 1919-től tartalmazza a mesterségre vágyókat. így is 414 tanoncot számoltunk össze, amely az eddigiekhez képest igen nagy szám, hisz három év tanoncszerződéseiről van szó. így nyilván, ha meglenne 1901-től a tanoncok kimutatása, akkor számuk meghaladta volna az ezer főt. Maga ez a tény is bizonyítja a település központi voltát. összesen 42 mesterséget közölt a forrás, ami lényegében a 21 év alatt nem sokat változhatott. A három év alatt kötött tanoncszerződésekből túl sok következtetést levonni nem lehet. Annyit azonban igen, hogy jó volt a szakmai utánpótlásuk a cipészeknek, a szabóknak. Közepesnek mondható a borbélyoké, a mészáros és henteseké, a kovácsoké, a géplakatosoké, a kőműveseké, az asztalosoké, a bognároké. Gyengének a mészárosoké, a lakatosoké, a lakatos és villanyszerelőké, a kárpitos és kocsifényezőké, a sütőké, a csizmadiáké, a könyvnyomdászoké, a molnároké, a borbély és fodrászoké, a szappanosoké, a fazekasoké, a gyapjúfonóké, a fényképészeké, a kárpitosoké, a szíjgyártóké, az órásoké, a henteseké, a tímároké, a kötélgyártóké, a bádogosoké, a kéményseprőké, a szobafestőké, a kefekötőké, a géplakatos és villanyszerelőké, az ácsoké, a cipész és csizmadiáké, a bocskorosoké, a műszövőké, az esztergályosoké, a kapcásoké, a kerékgyártóiké és kalaposoké. Ezek a megállapítások természetesen relatívak. A molnártonulók száma meghaladta a tíz főt, de ha a mesterség helyi hagyományait vizsgáljuk, akkor alacsony a számuk. A fazekastanulók alacsony száma igen meglepő. Ennek a szakmának is nagy hagyományai voltak a településen, olyanynyira, hogy 1872 előtt fazekas céh fennállásáról van tudomásunk. Emelkedő tendenciát mutat az új mesterségek tanoncainak száma, így a géplakatosoké már magas, de a fényképészeké is a körülményekhez képest megfelelő. Németbóly és Vidéke Ipartestület tanoncai 1901-1921 között

25 Mesterség és a tanoncok száma (lő) Kádár 16, kapcás 34, asztalos 68, cipész 18, nyerges 7, bognár 12, kőműves 63, szabó 24, lakatos 32, kovács 16, esztergályos 6, borbély 21, sütő 15, órás 3, bádogos 12, mészáros 14, takács 3, lakatos 8, szobafestő 5, szűcs 1, molnár 3, tímár 1, szíjgyártó 3, szappanos 1, szitás 5, kéményseprő 3, mázoló 8, üveges 1, ács 4, harisnyakötő 1, kalapos 1, köteles 1, nyerges és mázoló 2, asztalos és mázoló 2, hentes 1, mézesbábos 4, géplakatos 1, harisnyakötő 1. összesen: 431 tanonc. 22. B. Helytörténetírás 1983/84 337