Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Erdődi Gyula: Adatok a baranyai tanoncoktatás történetéhez 1901-1921 között

tézetként funkcionált. Az előbbi közül 3 felsőipari iskola, 16 ipari szakiskola, 5 kézműves iskola, 1 női ipariskola, 1 technológiai iparmúzeum volt. Az utóbbiakban 2 szakiskola, 10 női ipariskola, 2 múzeum és 1 tanoncotthon szerepel. A tanoncoktatás terén az állapotok ha lassan, de javultak. Egyre kevesebb lett a panaszosok száma, egyre több sikerrel végződő tanonc munkakiállítást rendeztek.

17 A Pécsi Kereskedelmi és Iparkamara illetékességi területén működő ipariskolák eredményeit a korabeli források jónak mondják. Kétségtelen tény, hogy a tanoncán yag javult, de még mindig soknak tekinthető azoknak a tanulóknak a száma, akik az elemi iskola 4 osztályát sem végezték el.

18 Sellye és Környéke Ipartestület tanoncai 1901-1921 között™ Mesterség és a tanoncok száma (fő) Lakatos 4, hentes és mészáros 7, szabó 40, cipész 92, asztalos 32, kovács 56, kőműves 46, bádogos 5, csizmadia 13, szíjgyártó 18, bognár 22, sütő 6, köteles 9, ács 10, molnár 17, varga 6, kádár 5

f húsvágó és hentes 1, esztergályos 1, mészáros, hentes és vendéglős 1, hentes 4, borbély 6, mészáros 16, kalapos 1, gépész 3, mézesbábos 5, kocsifényező és kárpitos 1, kerékgyártó 1, órás 1, kályhás 1, vendéglős és mészáros 2, szobafestő 3, géplakatos 13, mézesbábos és cukrász 7, cserepes 1, erdész 1, kéményseprő 1, hentes és vendéglős 3, kocsigyártó 1, gépész kovács 5. összesen: 367 tanonc. Sellyén összesen 40 mesterség utánpótlása tanult, tehát egy mesterségre átlagosan 9 fő jut, de mint látható, az arányok nem ilyenek. A legtöbb tanonc a következő mesterségeket tanulta: szabó, cipész, asztalos, kovács, kőműves. Közepesnek mondható a csizmadia, a szíjgyártó, az ács, a molnár, a mészáros, a géplakatos szakmák utánpótlása. Gyenge a Ihúsvágóé és hentesé, az esztergályosé, a mészáros, hentes és vendéglősé, a kalaposé, a kocsifényező és kárpitosé, a kerékgyártóé, az órásé, a kályhásé, a cserepesé, az erdészé, a kéményseprőé, a kocsigyártóé. Itt speciális, új mesterségként csak a kocsifényező és a géplakatos szakma jelent meg. Feltűnő a húsellátással foglalkozók más szakmával, szakmákkal való egyesítése. Mágocs és Vidéke Ipartestület tanoncai 1916-1921 között

20 Mesterség és a tanoncok száma (fő) Kőműves 7, hangszerkészítő 1, asztalos 7, géplakatos 2, köteles 3, kovács 4, géplakatos és kovács 1, borbély 5, cipész 10, mészáros 2, ács 8, szíjgyártó 2, kádár 1, bognár 4, kályhás és fazekas 1, bábos 1, bádogos 2, kalapos 1, szabó 1, molnár 1. összesen: 64 tanonc. összesen 64 tanonc kötött tanoncszerződést a 21 év alatt. Ez a baranyai képet vizsgálva rendkívül kicsi szám. Ennek lényegi oka a következő: a Mágocs és Vidéke Ipartestület hatáskörébe jóval kevesebb település tartozott, minta többi ipartestületébe. Nem lehetett sok, hisz elég ránézni a térképre, megvizsgálni Baranya megye északi, északnyugati részét. Rögtön látható a közelében fekvő hasonló nagyságrendű, vagy nagyobb községek településelszívó hatása. Néhány kilométerre terül el Bikal, Vásárosdombó, Sásd, Szászvár,

21 Komló. Hozzájuk az ipartestületeik illetékességi szerepe szerint több falu tartozott. Mágocs elhelyezkedése is indokolja ezt a tényt, hiszen túlságosan kiesik a látókörből, nem központi település. A számokat vizsgálva legtöbb tanonca volt a cipészeknek, az ácsoknak, a kőműveseknek, az asztalosoknak, tehát az úgynevezett klasszikus mesterségeknek, amelyek évszázadok óta léteznek, amelyekre a lakosságnak az ellátása érdekében szüksége lehetett. Nem lehet jónak mondani a molnárok, a szabók, a kalaposok,