Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Huber Kálmánné : Pécsi humoriszitrkus lapok (1872-1921)

nyák polgárként fogjuk viszontlátni. Egyetlen új figurával találkozunk. Nem Meittinger Gyula teremtette. Alakja élőbeszédben, adomákban, majd könyvben jelent meg. Először Nagy József írt ezen a néven és népszerűsítette 1902-ben megjelent könyvében Koabakovics Andró ,,9-venes és budai városi tervényes gyerek"-et. A Mecsekben ismét hallani fogunk róla. Alakját a 30-as években még egyszer felelevenítette Tabakó Károly, aki ugyancsak ezen a néven írt nyelvtörő humoreszkeket. Meittinger nem volt pécsi, de Kővágó őrsön és Nagy Józsefen kívül más helyi szerzőt is foglalkoztathatott, mert alakjai pécsi eseményekről számolnak be. Nem sok hirdetése volt, de a gazdag kereskedőiket és az előkelőbb szállodákat megszerezte. Nem tudjuk, hogy érdektelenség okozta-e megszűnését, de kétarcúsága nem kedvezhetett befogadásában. Nem volt sem pesti, sem igazán pécsi újság. A neve jól csengett talán még a város felsőbb rétegeiben, de a tartalma már csak a kispolgári osztályt elégíthette volna ki - ha olvassák. Nem találta meg olvasóit, ez a legvalószínűbb magyarázat eltűnésére. A két Veréb Jankót nem választhattuk el egymástól, így a most következő újság kedvéért vissza kell mennünk a 19. századba. Amikor megindult Pécsett 1896-ban a Kerékpár-Sport c. szaklap, a pécsi egyletnek közel 100 tagja volt. Ha valamenynyien előfizetik, akkor is igen kevés ember kezébe juthatott el. Havonta három alkalommal két oldalon speciális kerékpáros humort nyújtani csak átvétellel lehetett. Az 1896-1899-ig megjelenő Karika Viczcz szerkesztője nyugodtan ráírhatta volna alcímként: „Import humor". Erre azonban nem volt szüksége, hiszen senki sem volt rá kíváncsi kié a vicc, megjelent-e már máshol. Sőt, ha tudta, hogy importálták, annál jobban élvezte, mert a jólértesültek felsőbbrendűségének tudatát kölcsönözte. Rovatai nem voltak. Időnként csokorban nyújtott át aforizmákat „Gondolatok kerékpáron" címmel: „A kerékpár a XIX. század legnagyobb találmányainak egyike, mert egy lépéssel közelebb hozta az emberiséget a tér és idő korlátozó fogalmának megszüntetéséhez. — Ha nem is szüntette meg teljesen a tért, kicsinyíteitte azt: ami azelőtt mérhetetlennek látszott, az ma alig megy távolság szóimba." — „A kerékpárral még a leányoknak is el szabad bukniok anélkül, hogy ezért őket valami gáncs érhetné." — ,,A gummi pukkanás a szíven talált biczildi - halálhörgése." Milyenek voltak a „Mai cselédek" 1899-ben? „Urnő: Nézze Anna ezt az olajfoltot, vége a ruhámnak, most nem vehetek részt a virágkorzón. Anna: Nem olyan nagy a baj, nagyságos asszony, szívesen kisegítem az én új dresszemmel." A snájdig biciklistát megkérdi a fogadós: „Hogyan, ön tovább hajt? A nap már lenyugszik. - önnek igen, de nekem nem, mert én mindig keletnek megyek." Mit vitt magával a kerékpározó hölgy a szerszámtáskában? Természetesen tükröt, fésűt, rizsporos dobozt és egy hajsütő vasat. Nem biztos, hogy kerékpáron tette meg az utat az alábbi „író", de itt olvassuk: „Szerkesztő: Uram, nz ön útleírása eqy kicsit száraz. író : Nem baj, majd beleírom, hogy néhányszor eleredt az eső." Pajzán beszélgetés 1899-ből: „öireges úr: Tehát nem hajlandó nagysád velem egy tandempartiban résztvenni! Mióta vetik meg Éva leányai a tiltott gyümölcsöket? Hölgy: Csak a friss gyümölcsöt szeretem, aszaltból nem kérek." Ismerős az autós életből az a helyzet is, amikor a kirakaton keresztül érkezik a kerékpáros : „Bocsánat, hogy így bepattanok — nem kaphatnék egy féket a bicziklimre?"