Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Glósz józsef: Hainer Ignác — A nemesi értelmiség a reform kori Baranyában

nosulás a magyar nemzeti üggyel, de ez - legalábbis megfogalmazásaiban még nem emelkedett felül a hagyományos rendi sérelmi politikán. A szólásszabadság kérdésében folyó harc a magyar alkotmányos élet védelmében kétségkívül fontos feltétele volt a reformokért vívott küzdelemnek, de nem helyettesíthette azt. Megnyilatkozásaiban Hainer élesen mágnásellenes, de nem vesz tudomást arról, hogy ennek a politikának az alsótáblán is megvannak a maga védelmezői. Nem tudja elhatárolni egymástól a hagyományos rendi ellenzékiséget a következetes reformpolitikától, pedig az előbbi — Nagy Pál esete a bizonyíték rá — végsőfokon a politikai reakció tartalékát képezhette. A társadalmi-gazdasági átalakulás, a polgári haladás programja ekkor még teljesen figyelmén kívül maradt, nem ismerte fel annak szoros összefüggését a nemzeti kérdéssel. Hasonló felfogást vall, de még konzervatívabb hangszerelésben Hainer Ignác nagybátyja, Madarász László (nem azonos az ismert baloldali politikussal). A szólásszabadság kérdéséről az a véleménye, hogy az országgyűlési viták aligha érik el céljukat, a király nem szokott engedni. Nem is lenne kívánatos a szólásszabadság további kiterjesztése, annak módján eddig is mindent meg lehetett mondani és írni. A magyarok soha nem elégedtek meg az élvezett szabadsággal, mindig csak többet akarnak. A viták célja inkább az öncélú retorika mint az ország boldogítása. Ha az elítélt ifjak valóban ártatlanok, akkor büntessék meg azokat a bírákat, akik nem a törvény szerint ítéltek. Ilyen bírák - teszi hozzá — nemcsak Pozsonyban vannak, hanem a vármegyéknél is.

46 Madarász László nyilatkozatának pikantériáját az adja, hogy 1819-ben maga is egy politikai célzatú per vádlottja volt Baranya megyében.'

u Másik nagybátyja, Madarász József - ekkor főszolgabíró Dárdán - szintén állandóan újabb beszámolók küldésére buzdította. De levelei tele vannak óvatosságra intő figyelmeztetésekkel is: „vigyázz magadra, többet hallj, mint beszélj! A mostani epocha kétes és veszedelmes". Hainer Ignác tudósításai nemcsak a címzettekhez jutottak el: „Leveleid több érdemes uraknak érdekesek valának"/* Rövid leveleiben a tárgyak érdemét illetően csak kevés észrevételt tesz. Nem örül az oppozíció vereségének, úgy véli, hogy mindaddig kudarcra van ítélve, míg a diéta organizálva nem lesz, és a felsőtábla meg nem szűnik/

9 Madarász József portréját még két idézettel egészíthetjük ki: „Ugyan megörültek a dárdai zsidók az emancipáció hírére, a Rabinus úgy ugrándozott mint egy Bak kecske! - Igazság - legyen meg, - ők is emberek!"'"'

0 „Báró Wesselényi ítéletét sajnálkozva vettem tudomásul."'

1 A két óvatos, mérsékelt táblabírói mentalitást tükröző felfogás után lássuk Hainer Ignác egykori évfolyamtársa és barátja, az 1848-ban Batthyány Kázmér által megyei aljegyzővé kinevezett Zöld Sándor reflexióit. Számára szintén Hainer az egyetlen hírforrás az országgyűlésről, de korántsem osztja mindenben felfogását. Hainer: „természetes, hogy adót vagy katonát a rendek megegyezése nélkül szedni nem lehet". Zöld Sándor válasza: Ferenc császár szedett. Vitatja H aine rnak azt az értékelését is, amely 22 vármegyét ultraliberálisnak, 15-öt mérsékelten liberálisnak minősít. Igy alig 13—14 megye lenne kormánypártinak tekinthető. Nyilvánvaló, hogy Hainer és Zöld Sándor nem ugyanazt értik liberalizmuson.

52 Hainer nyilván minden megyét, amely a rendi alkotmány megsértése miatt tiltakozik, a liberálisokhoz sorol. Zöld Sándor viszont józanabbul értékel. Látja az ellenzék belső gyengeségét, és úgy véli, hogy végül kénytelen lesz meghátrálni.

53 Liberális nézeteivel nem állt egyedül. Bár a korra vonatkozó valamennyi baranyai helytörténeti munka egyöntetű megállapítása szerint a megye az 1840-es években mindvégig a konzervatívok táborában állt, s az ellenzék erejéből 1847-ig szerve-