Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK PÉCS MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETÉRŐL A 19-20. SZÁZADBAN - Boros László: 17. századi osztrák szobrászvázlatok Baranyában

rajzok, illetve arányok, valamint a felületi plaszUicitás mértéke alapján öt mes.v különítettünk el, okik ezideig csupán részben felderített kapcsolatuk révén, s a rajzgyűjtemény tanúsága szerint is egy jelentős szabrászikört alkottak. 4. Megrendelők — mesterek — műhelykapcsolatok A rajzolás a művészeti képzés és tevékenység nélkülözhetetlen eszköze. A műalkotás tervezése szakaszában a mester számára alapvető fontosságú, hogy elképzelését rajzban rögzítse. A szobrászati munkafolyamatot kísérő vázlatok a részletek értelmezésében nyújtanak segítséget, következésképpen az alkotás folyamatának szerves részei. A festőkhöz hasonlóan a szobrászok is megrendelésre, előre kitűzött kompozíciós feladatok alapján alkottak, meghatározott ábrázoláshoz, feltételekhez alkalmazkodtak. Megbízóik számára a készítendő műről rajzot készítettek, amelyet a közölt kívánság szerint módosíthattak. A már bemutatott és jóváhagyott kompozícióvázlat m unka rajz ként, egyben a megállapodás bizonylatául is szolgált. Akár a festészetben, a rajzolás a szobrász részére is alapvető követelmény azzal a különbséggel, hogy tőle magas színvonalú rajztudás nem volt elvárható, ezért a vázlatok előadásmódja mindig az adott mester készségének és készültségi fokának felelt meg. A szobrászati alkotások megrendelői általában a tehetősebb családok, illetve püspökségek, plébániatemplomok, kolostorok és ezek patrónusa

1

! voltak. A választott szobrászműhely művészi felkészültsége bizonyára az árakat, ezáltal a megrendelői kör differenciáltságát is előidézte. A pécsü vázlatkönyvben rajzaikkal képviselt mesterek megbízói közül néhányat név szerint is ismerünk, kilétüket azonban csak alaposabb kutatás deríthetné fel. Feltehetőleg stamsi szerzetes volt az a Hartmann nevű illető, aki az 1. számú rajz szerint készíttette ,,Ex Libris"-ét. A térdelő szentet ábrázoló másolat eredetije talán Kaisersheimból való. Rajta a szöveg későbbi, s úgy is értelmezhető, hogy a vázlatkönyv Hartmann tulajdonában volt. A 24. rajz szintén kopírozott másolat egy Schwanithaler-rajzról. Hátoldalára a szobor megrendelőjének nevét jegyezték fel 1681-ben: „Herrn Anthoniy Matheas Herbst". Személye éppúgy ismeretlen, mint a 30. számú eredeti Schwanthalerrajz másik felén megnevezett „Herr Bókoron", aki a szöveg tágabb értelme szerint nem kívánt a szoborra vonatkozó előírással élni, s azt a mesterre bízta. A megrendelő szerinti korrekcióra visszaérkezett rajzot sejtünk a 74. képen bemutatott Krisztus-ábrázolásban .A szöveg szerint a hosszabb balkéz (az ábra szerint a jobb) négy és fél láb magasra kerülhet az ő mérései alapján „A figurát ebben az arányban és nagyságban tudja tehát az úr ehhez a kényszerhez hozzárajzolni" — közli az ismeretlen megrendelő. A szobrot egy fali fülkébe szánták, ezért vált szükségessé a felemelt kéznek a rajzon is látható módosítása, ugyanakkor az előredöntött zászló nem jelentett akadályt.

10 A 24. számú rajz kivételével a megrendelések időpontja bizonytalan. Valószínű, hogy a 17. századból valók, bár a vázlatkönyvet a 18. században is használták. Erre utal a 16. számú rajzon a feltűnő, grafittal rajzolt felirat: „1754 Április". A pécsi vázlatkönyv datált rajzai 1667 és 1698 között készültek. E biztos támpontok, valamint a túlnyomó többségükben jelzett vázlatok segítségével az adatokat nélkülöző munkákat is hozzávetőleges időhatárok, illetve a stílusazonosságot mu-