Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében (1933-1936)
a társadalmi viszonyok kedvezőtlen hatásaival kellett számolniok, hanem - főként a bányászok körében - a szakszervezetek és az MSZDP több évtizedes előzményekre visszanyúló befolyásával is. Az anyagi helyzetük javításáért és politikai jogaik kiteljesítéséért folytatott korábbi küzdelmek nyomai olyan időszakokban is éreztették hatásukat, amikor a szociáldemokrata illetve szakszervezeti vezetők nem tudták irányítani a bányászok megmozdulásait. A megye egyetlen városaiban, Mohácson 1933 végén megalakult NEP munkáscsoportnak mindössze 122 tagja volt (az ipari munkások 12,1%-a), túlnyomó többségük kőművessegéd, rakodómunkás, kőtörő. 62 A tégla-, bőr-, kender-, selyemszövő- és papírgyárak munkásai nem vettek részt a csoport munkájában, pedig Mohácson a munkásmozgalom befolyása a 30-as évek első felében messze elmaradt a pécsitől illetve a Pécs környéki bányavidékétől. Igen differenciált volt a kép a bányásztelepüléseken. Komló kivételével nehezen indult meg a szervezőmunka, az eredmények csekélyek maradtak még 1934 februárjában is. 153 Ebben az időszakban a NEP-tagok többsége a települések népességének 40-70%-át kitevő nem bányász lakosságból került ki. Vasason még ekkor nem volt pártszervezet, bár a helyi vezetők 1933 decemberétől kedvezőnek ítélték a feltételeket annak megalakításához. 6 ' 1 A többszöri sikertelen kísérlet után azonban 1934. április 15-én váratlanul egyszerre igen magas létszámmal: 612 fővel (72,9%) jött létre a „Nemzeti Egység" helyi csoportja. A taglétszámon túl a vezetőség összetétele is egyértelművé teszi, hogy nagy számmal léptek be bányászok a NEP-be. 63 Később, 1935 tavaszán a pécsi bányavidéken (Pécsbányatelep, Somogy, Vasas, Mecsekszabolcs) mintegy 1200 bányászt sikerült bevonni a kormánypártba. 66 Az eredmények elérésének módját és értékét jól jelzik az 1933-1936 közötti vasasi fejlemények. A válság idején az értékesítési nehézségek a termelés csökkentésére késztették a Bányatulajdonos Dunagőzhajózási Társaságot. Ugyanakkor más ágazataik veszteségeit a bányászok fokozott kizsákmányolásával igyekeztek pótolni. A munkaszüneti napok növelése, a munkabérek és segélyek csökkentése, az előléptetések szüneteltetése, ugyanakkor a lakbérek, az áramdíjak emelése és más hasonló intézkedések következtében jelentősen csökkent a bányászok életszínvonala. 67 Mindez nagy szerepet játszott abban, hogy elzárkóztak a kormánypárt támogatásától. Bár a szakszervezet és az MSZDP befolyása a húszas évek második felétől egyre csökkent, a bányászok fokozódó elégedetlensége arra késztette a bányaigazgatóságot, hogy munkásaik lecsillapítása, a baloldali elemek, és a forrongó hangulat leszerelése érdekében támogassák a kezdetben sikertelen NEP-szervezést. Vasason a szervezőmunka irányítója nem a kinevezett elnök és titkár volt, hanem Angyal László bányafőmérnök, 68 aki a késői alakuló gyűlésen is központi szerepet játszott. Ott elmondott ismertetője a Nemzeti Egység Mozgalmáról frappánsan érzékeltette, hogy a mozgalom céljai a munkáltatók érdekeit szolgálták. Gömbösek szavaival intve minden munkást arra, hogy a „nézeteltérések, gáncsoskodások" mellőzésével ne kritizáljon, hanem a „rá bízott feladatot . . . végezze el becsülettel és kitartással" — tulajdonképpen a társaság elvárásait fogalmazta meg. ,i!) A belépőkre azonban nyilván nem ezek a szavak hatottak. A válság mélypontja után sem javuló gazdasági viszonyok között különösen megerősödött a bányaigazgatóság telepein lakó, másutt munkahelyet nem találó, a telepek boltjaiban eladósodott bányászok függősége a munkáltatótól. A munkásmozgalom hanyatlásával gyengülő összefogás kevesebb védelmet nyújtott az elbocsátásokkal szemben. Ez utóbbival mindenekelőtt a baloldali munkásvezetőket sújtották. Angyal László és munkatársai elsősorban a helyzetet kihasználó