Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében (1933-1936)

fenyegetésekkel kényszerítették a vasasi bányászokat a NEP-be. A magas taglétszám kialakulásához az is hozzájárult, hogy a helyi munkások kisebb részét tömörítő Bánya- és Kohómunkások Országos Gazdasági Szövetségének vasasi vezetői elégedetlenek lévén a salgótarjáni központ működésével, változásokat szorgalmaztak. Ennek eredményeként a bámyaligazgaitóság és a Pécsi járás főszolgabírói hivatalának egyetértésével kiléptek a szövetségből és ugyancsak az 1934. április 15-i gyűlésen önálló szervezet megalakítását deklarálták ..Vasasi Bányamunkások Nemzeti Gazdasági Szövetsége" néven.

70 Ez feltehetően sokakat megtévesztett a többi bányász közül is. A NEP-szervezők által elért eredmények azonban csak a pillanatnyi helyzetet tükrözték. Az alkalmazott módszerek eleve ingataggá tették őket, ezért átmenetinek, látszólagosnak bizonyultak. 1934 júniusától Mecsekszabolcsról kiindulva ismét éledezni kezdett a szakszervezeti mozgalom, a követelések elutasítása pedig tovább növelte a társadalmi feszültséget mindhárom bányásztelepülésen. Ennek eredményeként, különösen Vasason, megnőtt nemcsak a szakszervezet, hanem az aktivizálódó MSZDP befolyása, ereje is.

71 Tőlük eredt a követeléseik teljesítésének kivívását szolgáló legradikálisabb javaslat a földalatti éhségsztrájk alkalmazása. A vasasi bánya 332 munkása kezdte 1933. október 12-én azt az éhségsztrájkot, amelyhez valamennyi üzem bányászai csatlakoztak, s bár csak részleges eredménnyel végződött, mégis országos jelentőségűvé nőtt. Helyi iha/tását abban lehetett lemérni, hogy a 3 bánya munkásságának 80%-a lett az MSZDP tagja. A jobboldali szervezetek, így a NEP befolyása pedig csökkent, nem egyet fel kellett oszlatni.

72 A későbbiek során a radikálisabb helyi szakszervezeti és a megalkuvásra hajlandó pécsi és országos SZDP-vezetők nézeteltéréseim, a;z utóbbiak tehetetlenségén múlott, hogy a mozgalom sikereit nem tudták megszilárdítani. Sőt, az ellentétek okozta zavar következtében az ingadozók közül mind többen hagyták ott az MSZDP-t. A NEP vezetése számára kedvezőbb lehetőségeket biztosított mindez a bányászok ismételt megnyerésére. A bányaigazgatóság által alkalmazott módszereken túl, propagálták a bányászok körében, hogy a sztrájkotokat a NEP vezetősége élelmiszerrel segélyezte. A Szapáry főispán közbenjárására elért megegyezést,'

3 s még inkább az 1935. január 5-én elbocsátott 114 munkás viszszavételét a ,,NEP munkásságának eredménye"-ként igyekeztek feltüntetni.

7/

' Bár a munkások jelentős része vonta meg közvetlen támogatását az MSZDPtől, csökkent a szakszervezeti tagok száma, politikai mentalitásuk alapvetően nem változott. így a NEP-szervezésben 1935-ben erőszak és megtévesztés révén ismételten elért sikerek nem bizonyultak tartósnak. A NEP szervezetei a bányásztelepüléseken a következő évben ismét elsorvadtak.

7,5 Mecsekszabolcsról, Somogyról a NEP-szervezés vonatkozásában nincsenek 1934 februárja utáni adatok. Az ottani bányamunkások reagálásainak, megmozdulásainak összhangja a vasasiakéval egyértelműen arra utal, hogy a NEP-szervezetek sorsa is úgy alakulhatott, mint Vasason. Alapvetően más volt a helyzet Komlón, ahol a pártszervezet a kitűzött időpontban, nagy létszámmal (54,4%) alakult meg zömmel bányászokból, majd gyorsan tovább gyarapodott (1934 februárjában 71,2%).

76 A jelentős eltérés okát mindenekelőtt abban kell látnunk, hogy a komlói bánya állami tulajdonban volt. A kormányok mindvégig nagy figyelmet fordítottak arra, ihogy az állami üzemeknél visszaszorítsák a munkásság szervezkedését. Nem válogattak az eszközökben, amikor az MSZDP vagy a szakszervezet visszaszorításáról, a szocialista érzelmű bányászok hátrányos megkülönböztetéséről volt szó. A Gömbös-kormány idején