Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében (1933-1936)

megnyilvánulással együtt jól jelezte a kormányellenes hangulatot a fennálló helyzet elleni tiltakozást a Szociáldemokrata Párt falusi szervezőmunkájának sikere, és a Független Kisgazdapárt rohamos terjeszkedése a megyében.

20 Gömbös ígéretei a gazdák helyzetének javítására egy iidőre megváltoztatták a helyzetet. Kinevezése után a lakosság hangulata rövid ideig bizakodó lett. A megyei Vitézi Szék kapitánya 1932. november elején arról számolt be, hogy még erősen baloldali körökben is várakozó álláspont alakult ki, s az „alsóbb néprétegek széles körben bíznak a miniszterelnök úr erős kezében és gyors cselekvésében". Ügy vélte, helyes intézkedésekkel bámulatos eredmények érhetők el. Ellenkező esetben azonban a tömeghangulat további romlására, az ellenzéki agitáció hatásának növekedésére lehet számítani.

26 Az aggályok nem bizonyultak alaptalannak. 1932 novemberében még türelmetlenül várták a tetteket, azok elmaradása miiatt azonban a bizakodás gyorsan változott csalódássá, s az év végén már ismét „csüggedés és kishitűség lett úrrá mindenütt".

2

' Később a hangulat tovább romlott. 1933 márciusától pedig különösen a szegényebb rétegekben erősen kormányellenessé vált.

28 így a birtokos parasztság helyzete és politikai hangulata 1933 júniusára kifejezetten kedvezőtlenül alakult a NEP- falusi szervezeteinek kialakításához és lényegében hasonló maradt a további hónapokban is. A pártszervezés kapcsán született dokumentumok tele vannak a parasztság válságos helyzetének megoldását szolgáló intézkedések követelésével. A kifogások és a kormánnyal szembeni elégedetlenség azonossága mellett is eltérő volt a pártszervezésre történő konkrét reagálás. Az új párttagok és a NEP-et nem támogatók érvei, elvárásali azonosak voltak, mint ahogy gazdasági gondjaik is. Csupán a megfogalmazások hangneme tért el egymástól, különösen a pártszervezés időszakában, 1933 nyarán és őszén. A belépéstől kezdetben teljesen elzárkózó velényiek egyértelműen kifejezésre juttatták, hogy szerintük „a magas adókért, az alacsony termés árakért és a magas iparcikk árakért csak a kormány tehető felelőssé, mert a kartellek létrejöttét megengedte és mert a közterhek aránytalanul csak az alsóbb néposztiályokra nehezednek elviselhetetlen teherként."

29 Katádfán, Turonyban, Lothárdon és több más községben fogalmazták meg kemény hangon, hogy belépésük feltétele a kormány politikájának alapvető megváltoztatása. Az ő állásfoglalásukat is érzékelteti a megyefaiak megfogalmazása: „Majd ha a kormány intézkedéseiből kifolyólag részükre is javulást látnak, úgy kivétel nélkül belépnek a pártba, amíg azonban annak súlyát tapasztalják és érzik, addig nem szervezkednek."

30 Akik beléptek, jórészt nehéz helyzetük miatt és a Gömbös-féle propaganda hatására tették, abban bízva, hogy a parasztság (országos) csatlakozása valóban őket segítő intézkedésekre készteti a miniszterelnököt. Dunaszekcsőn a megbízott NEP-vezetők is azzal igyekeztek meggyőzni a község lakosságát, hogy „ha a Vezér a falusi nép támogatását kéri, akkor bizonyára olyan intézkedéseket is fog tenni, amelyek a lerongyolt falvakat ismét talpra állítják". Ehhez azonban „szüksége is van a nép bizalmára és támogatására".

31 A hegyszentmártoniak belépésükkel kívánták támogatni Gömböst, hogy „meglevő javak és terhek elosztásában legyen igazság és méltányosság, ne lehessenek... nélkülöző milliók és dúskáló százezrek".

32 A remények nemcsak várakozást, hanem határozott elvárást is jelentettek. Több település lakosságának hangulatára volt jellemző az újmindszenti alakuló gyűlés állásfoglalása: ,,A Nemzeti Egység eszméjét mind addig odaadással támogatják, amíg azt látják, hogy vezérük... népe jobblétének elő-