Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Vonyó József: A Nemzeti Egység Pártjának társadalmi bázisa Baranya megyében (1933-1936)

segítése érdekeit szolgálja. Tehát a ma megszavazott bizalom addig szót, amíg az egység, az egyenlőség reménye". 33 (Kiemelés tőlem — V. J.) A parasztság gazdasági problémái nemcsak a szervezetek létrehozásai befolyá­solták, hanem későbbi tevékenységüket is. A központi előírások helyi megvaló­sítását néhol háttérbe szorították a gazdagondok megoldása érdekében szerve­zett akciók. Nem a parasztság társadalmi problémáit, illetve a helyi lakosság gondjait rendelték alá a „Nemzeti Egység" megteremtése céljainak: nem követ­ték kritikátlanul Gömböséket politikai céljaik megvalósításában, félretéve saját törekvéseiket. Ellenkezőleg: a Nemzeti Egység Pártját válságos helyzetük javítá­sára kívántóik felhasználni. Még ollyan helységben is, 'mint Nagyharsány, alhol a fent írt időszakban nagy létszámmal alakult meg a NEP-szervezet, s 1934 február­jában már a választók 53,6%-át tömörítette. A falu lakosságának jelentős részét tette ki a közép- és igazdagparasztság, vaflaimiiinrt nagyrészt laz ő földjeiken dol­gozó cselédség és mezőgazdasági munkásság. 34 A jó minőségű földek, a Szár­somlyó déli oldalának jó klímája következtében kedvező adottságokkal rendel­kező szőlőmüvelés és primőrtermelés (cukorborsó), a jó szállítási lehetőségek a megye átlagánál lényegesen előnyösebb, gazdaságosabb termelést és értékesí­tést, a kisbirtokos parasztok számára is nagyobb jövedelemszerzést tettek lehe­tővé. A község tekintélyét is jelezte és növelte, hogy egyik módos gazdája, Simon János volt a választókerület kormánypárti országgyűlési képviselője 1931. és 1935. között. A NEP-szervezet vezetői elsősorban gazdag és középparasztokból kerül­tek ki. A „Nemzeti Egység Mozgalmának" országos vezetői főként az ilyen társa­dalmi szerkezetű falvaktól, ilyen összetételű szervezetektől várták mozgalmuk fel­lendítését. 1933. augusztus 15-én a nagyharsányi NEP-választmány feltétlenül szükséges­nek tartotta, hogy a község mezőgazdái is részt vegyenek a Magyar Falu Tábor­szervezete által augusztus 19-re szervezett gazdakongresszuson, melyet Gömbö­sek saját propagandacéljaikra kívántak kihasználni. Ezzel szemben a nagyhar­sányiak elsődleges törekvése az volt, hogy ott a „magyar gazdák bajainak or­voslását" előmozdítsák. A kongresszus alkalmával kívánták az illetékesek elé terjeszteni javaslataikat, melyek megvalósításával a „ma fönnálló gazdabajok megszüntethetők lennének". Alapvető célként fogalmazták meg: „minden társadalmi réteg egyenlő igazság­ban részesüljön a jövő megélhetést illetőleg is". Ennek érdekében javasolták az iparcikkek árának leszállítását, az agrárárak színvonalára (nem remélve az utób­biak emelkedését); a közterhek igazságos megállapítását; az adók és árak szink­ronjának megteremtését; a kamatok, illetékek, a vasúti és postai díjak csökken­tését. Különösen sürgető feladatnak tekintették a gazdaadósságok rendezését, a bankadósságok leszállítását a terményár és a föld értéke csökkenésének ará­nyában. Ügy látták, e téren nem lehetséges „semmiféle áthidaló kísérleti munka, itt radikálisan meg kell a kérdést oldani, ha nem akarjuk azt, hogy a magyar gazda örökös robotos munkása, rabszolgája legyen a bankoknak". Ök is felvetették a tisztviselői fizetések csökkentését és a kartellek letörését. Szükségesnek tartották a földek új osztályba sorolását. Kérték, hogy az állam rendeljen el a parasztság számára kedvező tagosítást. 33 Két nappal a nagyharsányiak előtt az egész mohácsi választókerület - 10 község és a megye egyetlen városa - NEP-vezetőinek mintegy 80-100 fős érte­kezlete fogalmazott meg hasonló, de tartalmában és hangvételében sokkal ra­dikálisabb memorandumot.

Next

/
Thumbnails
Contents