Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

Hallerhez és Ernszt Sándorhoz küldött levele, amelyben mindjárt segítségére Is van a címzetteknek a megfelelő állásfoglalás kialakításában. Komócsy úgy ítéli meg a helyzetet, hogy „Hegedűs jelölését mindaddig nekik is támogatni kell, amíg az a KNEP által támogatott minisztériumnak tagja. Ugyanakkor megállapítja, hogy a jelöléssel Nendtvichék ,,a kezdeményezés sőt a vezetés taktikai előnyéhez jutottak", s ezt valamiképp ellensúlyozni kell. Ez úgy lenne megvalósítható, ha a II. kerület jelöltjére nézve a kezdeményezést a keresztényszocialisták veszik kézbe. Érveléséből kitűnik, hogy helyben erre alkalmas személy nincsen. A korábbam javasolt Ruzsinszky Bélát teljesen alkalmatlannak müfiősitii. Ezért egy országos nevet, a központ számára megbízható személyre vonatkozó javaslatot kér, akit azután ők igyekeznek helyileg elfogadtatni. Ezzel a javaslattal összefüggésben egyértelműen alkalmatlannak minősíti az egy esztendővel korábban javaslatba hozott Zichy Aladárt, aki nem lehet posszibilis - más hasonló régi klerikális hírben álló személyekkel együtt. Komócsy abból az elvből kiindulva, hogy ,,A pártok az embereken keresztül és az eszmék a pálrtokon keresztül érvényesülnek" kifejti azt is, hogy <a város különböző vezető posztjaira — a pécsi kerületi rendőrfőnökségre, a városi kapitányi állásba, a Pécs l-es számú postafőnökségre olyan embereket kell állítani, akik velük személyesen bensőséges viszonyban vannak. A dohánygyár igazgatói állásának betöltéséhez is kéri Hallerék segítségét. „Igen erős kezű és teljesen mihozzánk húzó igazgatót... kötött marsruttával jöjjön és a legbensőbb együttmunkálkodással legyen velünk. - Ha így nem teszünk megint háttérbe szorulunk."

>u A vezető pozíciókért folytatott harc mellett kísérletet tesznek arra is, hogy az eddig nem sok eredménnyel járt agitációt a bányamunkások irányába felerősítsék. Ennek eredményeként értelmezhetjük a bányászoknak azt az igényét, hogy a pártvezetőség tegye lehetővé egy több tagú küldöttségnek a demarkációs vona'on túlra való utazását, hogy személyesen győződhessenek meg a Magyarországon uralkodó viszonyokról. A vezetőség rendkívül nagy fontosságot tulajdonított a jövő szempontjából annak, hogy a kérést teljesítsék. Az ügy elindítását szolgáló egyik levélben olvashatjuk: „A pécsi szocialista párt erősségét és támaszát a bányászok képezik, tehát ezek megnyerése esetén mi fogjuk dirigálni az itteni munkásság hangulatát."'" A bányászok fogadtatásának előkészítését Légrády Ferenc párttitkár Székely államtitkártól kérte, illetve Schmidt Mátyás vámtisztviselőt a vezetőség Budapesten tartózkodó tagját bízta meg a szervezéssel. Légrády nemcsak azt kérte Székelytől, hogy tegye magáévá a kérdés fontosságáról kialakított véleményét, hanem azt is, hogy hangsúllyal hívja fel erre a pártelnökségnek és a kormánynak a figyelmét is. Az elképzelések szerint a küldöttség Budapesten találkozna a pártelnökséggel és a kormány tagjaival is. Ennek során olyan tájékoztatást kellene részükre adni, hogy „a kormány vagy a nemzet azon esetben tud teljesen megbízni a pécsi munkások megtérésében, ha keresztényszocialisták lesznek. Ez esetben teljes amnesztiát kapnak".

,s Székely és Schmidt figyelmét felhívták arra, hogy az átküldött bányászok ne érintkezhessenek a párt ellenfeleivel - sem a „liberálisokkal", sem a szociáldemokratákkal. Az országos központ nem lelkesedett a tervért. Véleményük szerint „ ... ha azok érzelmileg velünk vannak, akkor nem szabad elhinniök a mesét a »terrorrol«, ha pedig nincsenek velünk, akkor ha látják is, hogy itt rend, fegyelem és lehető jólét van, azt otthon elfelejtik"."'

9 Feltették a kérdést, hogy „akik jönnek csak saját személyükben érdeklődők vagy egy nagyobb tömeg megbízásából és teljes bizal-