Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

ra jutása után szerveződő egyéb keresztény irányzatokat — nézeteikben inkább a korábbi időszak felfogásához álltak közelebb. Hatással volt rájuk a keresztény­nemzeti gondolat s talán annak elsősorban Prohászka által történt megfogalma­zása, kissé hozzáigazítva sajátos helyzetük kívánalmaihoz. Ezzel az ideológiai vér­tezettél azonban nem voltak képesek nagyobb tömegekre hatni ebben a régióban sem. A párt vezetőinek megnyilatkozásaiból ugyanakkor egyértelműen kitűnik, hogy erőteljes szervező tevékenységgel olyan bázisra kívántak szert tenni, amelyre tá­maszkodva jogosan tarthatnak igényt a baranyai és pécsi közigazgatási és politi­kai pozíciókra. A szocialista párttal szemben folytatott, állandóan felszínen tartott harcon túl a területek visszacsatolás utáni hatalmi pozícióinak megszerzésére irányuló törek­vésük két pontra összpontosult: 1. a pécsi és vármegyei kormánybiztos-főispán kinevezése, 2. a város és megye országgyűlési képviselői mandátumainak elnyerése. Ezeknek elérése érdekében tett első jelentős lépés az a rendkívül határozott hangvételű levél, amelyet a párt több vezetőjének aláírásával Huszár Károly mi­niszterelnökhöz juttattak el, feltételezhetően 1919 decemberében. ;u Ebben a pécsi politikai viszonyok rövid elemzésén belül igen jelentős helyet kapott a keresztény­szocialista pártnak a „túlzó" irányzatokkal szemben folytatott önfeláldozó küz­delme, azzal a világos szándékkal, hogy kellően megalapozza kérésüket, hogy ,,Pécs városának politikai irányítását bízza (a kormány) a párt pécsi vezetőségére, Baranya vármegye politikai ügyeiben pedig hallgassa meg". „ . . . Pécs városának kormánybiztosául a pártvezetőség által megválasztott párt­vezetőségi tagot nevezze ki és a pártvezetőség által kívánt képviselőjelölteket tá­mogassa." A kormánybiztos személyének megválasztásához figyelembe vett irányelvek kö­zött első helyen szerepel, hogy az illető erősen exponáltán keresztényszocialista legyen, aki ugyanakkor alkalmas arra is, hogy a,, bizonytalankodókat" a párt számára megnyerje. A kiválasztott személy fejezze ki a kormány valóban szociális irányát s azt, hogy a kisemberek érdekeit képviseli és a demokratikus haladás hí­ve. Ezzel hatást kívánnak gyakorolni azokra a tisztességes emberekre, akik pilla­natnyilag a szociáldemokrata párt befolyása alatt állnak. Egyértelműen ki kell fejeznie az adott személynek azt is, hogy nem híve a régi kiváltságos osztályuralomnak. Jó együttműködésben van a párt pécsi vezetőségé­vel s képes hatást gyakorolni a bányászokra. Mindezek után Légrády Ferencet, a párt pécsi vezetőségének tagját javasolják a funkcióra. A felsorakoztatott elvek és a személyi javaslat részletes indoklása világosan mu­tatták, hogy a pécsi párt a kispolgári jellegű keresztényszocialista törekvések meg­valósítását reméli, s nincs tisztában azzal, hogy a KNEP létrejöttével ez már nincs napirenden. Erre figyelmeztetnek azonban a miniszterelnöktől és a központtól ka­pott reagálások, amelyek a kérdés újabb átgondolására késztetik a pécsi pártve­zetőséget. Ernszt Sándor Komócsyhoz írt magánlevelében olvashatjuk: ,,Azt az embert, akit nekem figyelembe ajáiniottaik a város élére nem tudom akceptálni, kell-e. Nem szabad nagyon nagy társadalmi felfordulást csinálni. A társadalmi felfordulás a forradalom, ne csináljunk mi társadalmi forradalmakat. Kivéve egy esetben, ha rendkívüli emberekkel állunk szemben. Ha rendkívüli nagy embereket látunk, ezek kedvéért kell kivételt csinálnunk. Azért, ha az önök protegáltja rendkívüli nagy

Next

/
Thumbnails
Contents