Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Iványosi-Szabó Tibor: Délkelet-Dunáinttúl szerepe Kecskemét 17. század végi migrációjában

tettek közzé. Így eddig is tudtuk, hogy a nagyobb mezővárosokba, mindenekelőtt a ,.három városba" sokszor és sokan menekültek a rabló csapatok elől a közelben levő falvakból, hogy a veszély elmúltával nagyobb részük a régi otthonába visszatérjen.'

1 Arra viszont még nem volt vállalkozó, hogy a fennmaradt forrásokat a migráció alakulása érdekében vallatóra fogja. így a 17. század egészében nem jelentéktelen helyi forrásainak erre vonatkozó adatait az országos történetírás sem tudta kamatoztatni. A hódoltság kellős közepén levő Kecskemét a 16-17. századi nagy pusztulások során vált igazán jelentős mezővárossá.

4 Egykori irataiból a többszörös súlyos pusztulás után is igen jelentős 17. századi együttesek maradtak fenn. Jegyzőkönyvi töredékek, adó- és számadáskönyvek, dézsma- és robotlajstromok, valamint a levelezések teszik lehetővé, hogy a század derekától folyamatosan viszonylag pontosan követni tudjuk a város életében végbemenő fontosabb eseményeket, változásokat. Ezen belül a lakosság fluktuációjára, a szűkebb és tágabb környékén végbement migrációra is igen fontos, viszonylag bő ismereteket gyűjthetünk belőlük. Meglepően bőven dokumentálható általuk a Délkelet-Dunántúllal kapcsolatos népmozgás. A Duna-Tisza köze és az itt lévő egyik legjelentősebb mezőváros, Kecskemét évtizedeken át biztos célpont lehetett az ország különböző részeiről menekülők számára. Még az olyan viszonylag nagy távolságra lévő, más természeti adottságokkal rendelkező területekről is folyamatosan jöttek a szabadabb és talán biztonságosabb életkörülményeket nyújtó mezővárosokba, mint Baranya. Igen figyelemreméltó, hogy nemcsak jobbágyok és polgárok, hanem a nemesek is szívesen keresték fel e városokat. 1663-ban Pöczök János körösi lakos nemességének kivizsgálása során Pest megye két esküdtje tanúvallomásokat hallgatott meg. Mivel Pöczök Baranyától származott, érthetően egykori földijeit hallgatták ki. Ennek során nyilatkozott Godán Demeter kecskeméti nemes is, aki ekkor már 85 éves volt, akinek vallomását más tanú is megerősítette: „Tudom nyilván, mikor oda be Baranyában laktamis régenten, keőrösi Pöczök János uramnak az attya, elei, minden nemzetséghi igaz taxa fizető nemes szabados személyek voltának, és oda be lakván, eő kegyelmeis oda be baranyai fiú volt, úgy tudom nyilván, mintha ma volna s máighis odabe minden nemzetséghi igaz nemes személyek s eő kegyelme Pöczök uram is igaz nemes személy, amelyet igaz hitem szerint vallok." A tanúk között volt Domokos István 45 esztendős kecskeméti nemes is, aki ugyancsak Baranyából, Katádfalvárói költözött át.

5 Délkelet-Dunántúl területéről Kecskemétre történő nagyobb arányú beköltözésre az első igen jelentős feljegyzés egy 1677-ből fennmaradt adólajstromban található. Ebből ismerjük annak a 101 jobbágynak a nevét, akiket innen Budára toloncoltak.

6 Egy újabb összeírás, amely a meg nem tört migrációra utal, a török alóli felszabadulást követő évekből származik. Kecskeméten 1687-ből maradt fenn egy, a városi ügyvitel során létrejött könyv. Külsejét, formáját tekintve is megegyezik egy másik, ugyancsak 1687-ből származó számadáskönyvvel. Ez viszont néhány jelentéktelen összegű kiadás rögzítésén túl csaknem kizárólag egy 1689ben készített összeírást tartalmaz: ,,Az Kecskemétieknek it való lakasarui és jobbágyságokrul való Ratio"-t. Ezen összeírás nem csekély fejtörést okozhat mindazoknak, akik adatait kamatoztatni akarják. Forrásértékét jelentősen növeli az a tény, hogy a 19-59. oldalain lévő összesítés a városnak mind a 20 tizedében élőket külön-külön rögzíti. Másrészt az összeírás csoportosítja az ,,it valók"-at és a ,,vidékiek"-et. Tehát félreérthetetlenül megkülönböztethetőek a bevándorló, a néhány év óta Kecskeméten