Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Iványosi-Szabó Tibor: Délkelet-Dunáinttúl szerepe Kecskemét 17. század végi migrációjában

lakó családok. Feltűnő viszont, hogy a nyilvántartásban az ,,it való"-k a tősgyökeresnek minősülő kecskemétiek száma igen alacsony: 229, míg a „vidékieké": 331. Az összeírás tehát 560 nevet rögzített. Az ugyancsak 1689-ben felvett porciókivetési lajstrom viszont 1152 adózót tart számon, és 1672-től Kecskeméten az adózásra kötelezettek száma mindig ezren felül volt, tehát ez az összesítés nem lehet teljes. Arra nem gondolhatunk, hogy csak a gazdák névsorát tartalmazza a helybeliek közül e jegyzék, mivel a város leggazdagabb, a város közéletében legnagyobb szerepet játszók jelentős része kimaradt e jegyzékből. Bizonyos értelemben talánynak minősül az összeírás jellegének megjelölése is, hiszen a város lakosai között ekkor mindössze 16 nemes család volt fellelhető.' Az összeírás során mindössze három személy esetében történt kiegészítés, illetve pontosítás, kiknél a ,,nemes" kitételt olvashatjuk. A város lakói egyébként a hódoltság alatt is jobbágyok voltak. Kizárólag zselléreknek sem minősíthetjük a lajstromban szereplőket, mivel az 1. tizedben levő, a vidékiek között nyilvántartott Varga Mártonnak az 1688-as adólajstrom tanúsága szerint háza, szőlője, kertje és négy cselédje volt, tehát a helyi fogalmak szerint közepesen módos gazdának számított. A II. tizedbeli, ugyancsak „vidékinek" minősített Szálai Jánosnak az 1689-es adókönyv szerint zsellére volt, így maga nem lehetett az. Ezen forrásunkkal kapcsolatosan jelentkező néhány bizonytalanság ellenére is a Kecskemétre irányuló migrációnak egyik legfontosabb dokumentuma. A migrációval kapcsolatosan ugyanis semmi érdemi kétely nem merülhet fel. A lajstrom tizedenként végigmenve minden vidéki neve után rögzíti, honnan való. Az összesítésnél természetesen a vidékiek közé vettük azokat is, akiket eredetileg a helybeliek között írtak össze, de később javították a feljegyzést, rögzítve: baranyai, halasi stb. Nem állíthatjuk ugyan, hogy ezen összeírás maradéktalanul teljes, de mindenképpen a városban élő, itt adózó bevándoroltak többségét érintette. Persze az sem kizárt, hogy e tekintetben csaknem teljes és pontos a több kéz által vezetett, lényegében gondosnak mondható összeírás. A jobb áttekinthetőség, az arányok pontosabb érzékelhetősége érdekében kiegészítettük ezen összeírás adatait. A helybeliek és a vidékiek száma mellett tizedenként feltüntettük az 1689-es porciófelvetés során nyilvántartásba vett személyek, adófizetők számát, és jelöltük a vidékiek százalékos arányát is. (L. I. számú táblázat.) Tekintettel arra, hogy ezekben az évtizedekben az esetek döntő többségében egész családok menekültek, költözködtek, szöktek együttesen, ez esetben is az egyes nevek mögött családokat kell látnunk. A nagyobb bizonyosság kedvéért az első öt tizedben feltüntetett vidékiek nevét azonosítottuk az ugyancsak 1689ben felfektetett porcióbeszedési lajstrom adataival. A városra kivetett igen nagy összeg (24 850 forint) szükségessé tette a korábbinál is szigorúbb adóztatást, és ennek következtében azt is, hogy maradéktalan felvetést készítsenek. Ez a jegyzék ugyancsak 1-20 tizedre osztva rögzíti az adófizetők nevét. Az egyeztetés meggyőzhet bennünket arról, hogy igen alapos munkát végeztek az összeírok. Bár ezen lényegesen több nevet tartalmazó írásban sem a régóta itt lakók, sem a vidékiek névsora nem követi az előző lajstrom sorrendjét, a merőben más szempontokat követő jegyzék végeredményben meglepő egyezéseket mutat. Az 1. és a 4. tizedben minden vidéki neve maradéktalanul fellelhető. A 2. és a 3. tizedben 3-3, az 5. tizedben 1 fő nem volt azonosítható. Ez a minimális eltérés teljességgel érthető. A rendes évi adókivetés és a rendkívüli porciókivetés nem együtt történt. A két összeírás elvégzése között bizonyos idő telt el, így a behajtások és egyéb okok miatt néhányan távozásra kényszerülhettek.