Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

kát." ... „A legtöbb ember legnagyobb boldogsága. Ez a mi végcélunk, ha már minden embert a társadalom boldoggá nem tehet." A földi boldogság két legfontosabb összetevője tehát a munka szerinti jog és a megfelelő anyagi helyzet. Ennek megteremtése csak a keresztény világban az egy örök Istenbe vetett hit megtartásával lehetséges. A fenti gondolatmenetből világosan következik, hogy az elérendő cél megközelítése nem a társadalmi berendezkedést meghatározó gazdasági viszonyok alapvető megváltoztatásával, hanem az emberek lelkében végbemenő tökéletesedés útján lehetséges. Ennek eszköze a vallás teljesen szabad gyakorlata, a gyermekek valláserkölcsi nevelése. De változásnak kell bekövetkezni a papság helyzetében is. A politikai függéstől, a földi javakban való „pompázástól", de a „kenyér gazdasági harcától" is mentesnek kell lenniök, hogy eleget tudjanak tenni működésük fő területén a templomban a fő cél — a lélek kultusza megvalósításának. Az isteni akaraton nyugvó erkölcsi törvények elfogadása és elfogadtatása, a társadalom újjáalakítása a szellemi és erkölcsi élet formálásán keresztül. A keresztényszocialista ideológia sokhelyütt megfogalmazott gondolatai húzódnak meg e program mögött. Jólét, szabad jövő csak az egész dolgozó társadalomnak az isteni megbékélés jegyében születő harmonikus együttműködéséből fakadhat. Katolikus autonómia felállítása, az egyházi vagyonnak a papság kezeléséből való kivétele, a papság rendes fizetése, az egyházi birtok felparcellázása (esetleg örökbérleti rendszer mellett), nagyobb jószágtestek szövetkezeti alapon való berendezése — az azt művelő mezőgazdasági munkásság haszonrészesedésével. Az egyházi vagyon jövedelmének a közoktatás fejlesztésére, a műveltség emelésére fordítása. A keresztényszocializmus szociális programjának sokszor megfogalmazott követelései ezek is. Az adott időszakban azonban a program első pontjai között való ilyen részletesen történő kifejtése nem jellemző a demarkációs vonalon túl szerveződő pártokra. Bizonyos, hogy itt a dinamikusan fejlődő Baranya megyei Kisgazda Párt ellensúlyozását kívánta szolgálni. A fentiekhez társul a közoktatás szabadságának, a tanítás ingyenességének biztosítása úgy, hogy a tanítói függetlenség a felekezeti iskolákban az autonómia kereteiben biztosított legyen. „El kell tűnnie a koldusoknak, a kapitalista állam porhintő segítő akcióinak, koldusnevelő intézményeinek, az emberi társadallom szégyenfoltjainak, éjjeli menedékházaknak — fehér keresztnek —, szegényházaknak. Ez nem volt megoldás!" A munkaképteleneknek tisztességes megélhetést biztosító állami nyugdíj „gazdag földünk szorgalmas munkásainak gazdag munkaeredményeiből erre elsősorban kell jutni". Világos kifejtése ez annak, hogy a társadalmat összefogó erő a közjó szolgálata, mely mindenkinek létérdeke és erkölcsi kötelessége, de csak ez ad értelmet és célt a társadalmi intézményeknek is. Mindez nagyon jól összeegyeztethető a kis magántulajdon elismerésével, amely „a kis ember szorgalmas munkájának a gyümölcse", akinek „kis vagyonkája szent"! Ugyanakkor meg kell határozni a vagyonrnaximumot (az általános választói jog alapján összeülő országgyűlés által) s az ezt meghaladót vagyonadóvaj el kell vonni és a szegények között fel kell osztani. A parcellázás után fennmaradt nagybirtokokat az állam által szervezett szövetkezetekké kell szervezni. Az összes nagyüzemet — „amennyiben a köz szempontjából fontossággal bírnak" — az állam váltsa meg és szervezze át szövetkezeti alapon a vezetést. Minden ipari vállalat köteles munkásainak kertes lakóházakat építeni, amely később a munkás tulajdonába megy át, hogy „a tulajdon ház legyen mindenkinek hozzáférhetetlen vára". A szociális problémákat a szolidaritás érzésének „politikummá" emelésével látják megoldhatónak egy organikus társadalomszemléletet valló állam keretében. Ilyen alapon fogalmazzák meg, hogy „a dolgozó munkásság részese a termelésnek s munkája arányában osztozik a jövedelemből". A részvénytársaságok, szövetkezetek igazgatósági tagjai osztalékot nem kaphatnak, mert dologtalan társadalmi osztályokat nem lehet megtűrni. Ezért el kell venni a háborús vagyonokat is. „Vérdíjjai nem lehet jogokat szerezni!" A szigorú erkölcsi alapállás — és az aktualitás fogalmaztatja meg az árdrágítás, lánckereskedelem, üzérkedés elleni harcot. Az antiszemitizmus burkolt megfogalmazása húzódik meg — a galiciából a háború alatt bevándoroltaknak, anyagi helyzetüktől függetlenül — az országból való sürgős eltávolításának követelésében. A program síkraszáll az anyagilag és politikailag független tisztviselők, közalkalmazottak mellett, akikben az ország jövőjének legfőbb biztosítékait látják. Lehet ez az országosan szervezett pártok követeléseinek kissé módosított átvétele, de a szerbekkel szemben a magyar államiságot kifejező tisztviselők képviseletének, megnyerésé-