Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában
való politizálás, a Horthy-Magyarország felé való tekintés, az anyaországban kialakult csaknem áttekinthetetlen helyzet msgítélése. Kétségtelen tény, hogy ennek a rendkívül összetett, nagy politikai rutint, magas szintű felkészültséget, elhivatottságot követelő feladatnak a pécsi mozgalom nem tudott maradéktalanul eleget tenni. A megye helyzetéről korábban tett megállapítás igen erőteljesen érvényes a vidéki településekre, az agrárnépesség nagy részére is. A rendkívül nehéz megélhetési körülmények mozgásba hozták a mezőgazdasági népességet is. Ez a tömeghangulat rendkívül kedvező helyzetet teremtett a Baranyai Kisgazdapárt számára, amely 1919 második felében intenzív szervező munkába kezdett. Ennek eredményei hamarosan meg is mutatkoztak. A Kisgazdák Lapja a pártügyek rovatban rendszeresen tájékoztat a megye különböző falvaiban lezajlott alakuló ülésekről. - 1919. szeptember 28-án Győzelmes úton címmel arról számolnak be, hogy „pártszervezkedésünk szép eredménnyel halad előre. Rövidesen el fogjuk érni azt, hogy vármegyénk összes községeiben befejezést fog nyerni szervezkedésünk." 10 A cikk rendkívül nagy önbizalmat árul el. ,, . . . Mily megnyugtató és lelkesítő tudat most reánk nézve az, hogy pártunk számottevő tényezővé vált. . . . Gazdasági és politikai programunkat azzal az önérzetes tudattal állapítottuk meg, hogy számunkra csak ez az egyedüli út, amelyen haladnunk lehet és kell . . . ma már egy általunk előre alaposan és jól kiépített úton haladunk biztos léptekkel előre. . . . Míg eddig a legjelentéktelenebb óhajainkkal valóságos kálváriát kellett járnunk és tapogatóznunk kellett, sok ajtókopogtatásunk süket fülekre talált, ma mint egységes gazdasági és politikailag megalapozott párt saját kapunkon keresztül járunk haza. Ez a természetes fejlődés útja. Az egyes társadalmi osztályoknak olyan arányban való érvényesülése, mint amilyen természetes fejlődésre az az ő terjedelme és térfoglalása folytán önmaga önerejéből képes és hivatott." November 23-án ugyancsak a Kisgazdák Lapja így ír: ,,Támadó hang csendül fel egy idő óta a pécsi sajtó néhány orgánumában a kisgazda ellen ... A támadásokból kiérzik az a reszkető félelem, hogy a föld népe nagy erővel és biztató sikerekkel tör jogainak kivívása és diadala felé, mikor majd olyan jelleget fog adni a törvényhozásnak, kormányzatnak és általában az egész közéletnek, hogy kikényszeríti az államot valóban fenntartó dolgozó nép iránti tiszteletet és figyelembevételt." A szerveződő párt irányultságát nagyon jól bemutatják azok a beszédek, amelyek az egyes községek alakuló ülésein hangzottak el — többnyire a megyei vezetők részéről. Szó esett az eddig elnyomott kisgazda öntudatról, a kommunizmus magyarországi pusztításairól, arról, hogy annak gyors bukását ,,a, kisgazdaosztálynak rohamos öntudatra ébredése idézte elő". A kommunizmus csak azért ragadhatta magához a hatalmat, mert ,, . . . az ipari munkásság szervezettsége rá tudta kényszeríteni akaratát a szervezetlen városi intelligenciára és a falusi földműves népre". 11 Gossmann Márton megyei pártelnökhelyettes Villányban arról igyekszik meggyőzni a népet, hogy az újonnan szerveződő pártnak tisztességes szándékai vannak s nem mint a múltban sokszor megtörtént „megint nagyúri és úri becsapásról van szó". 12 1920 áprilisában a Kisgazdák Lapja ,,A falu nem ismer osztályharcot" c. cikkében arról ír, hogy ,, . . . A nehéz gazdasági viszonyok sajnos azonban nem csak gazdasági, hanem társadalmi téren is éreztetik rossz hatásukat... Egyik érdekcsoport a másikban keresi a hibát, s így alakul azután ki az átkos osztályharc. Sajnos ebben csak felőrlődni lehet, de termelni, alkotni és adni nem!