Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Szüts Emil: Politikai küzdelmek a megszállt Pécsett és Baranyában

rint — erős nyugtalanságot váltott ki a szociáldemokraták körében, mire ő tanácsolta, hogy az alezredes keressen valami módot a pártközi béke megteremtésére. - A nyugtalanságot még jobban fokozta az, hogy a helyi szocialista párt küldöttséget küldött Budapestre Huszár miniszterelnökhöz, aki azonban azt a szerencsétlen kijelentést tette, hogy ,,ő ugyan miniszterelnök, azonban sajnos nem rendelkezik azzal a hatalommal, hogy a munkásságnak biztosítékokat tudjon adni. Azt a tanácsot adhatja, hogy ha vannak Pécsett, akiknek okuk van vagy lehet tartani attól, hogy bevonul a nemzeti hadsereg, azok hagyják el a várost — ő nem áll jót semmiért. - Természetes, hogy a párívezetőségben ekkor erősödni kezdett a védelmi akció irányába tevékenykedőknek a befolyása, s ennek velejárójaként az összeköttetés keresése a megszálló hatalommal."

0 Hoffmann visszaemlékezésében kissé leegyszerűsíti a dolgot. Arra kell gondolni, hogy a Tanácsköztársaság megdöntése, a fehér terror kibontakozásának hatására rövid néhány hónap aiatt közel 20 ezer ember menekült Baranyába, összetételük rendkívül vegyes. A munkáshatalom tevékenységéből részüket aktívan kivevő kommunistáktói, szociáldemokratáktól, a kétes bizonytalan múltú egzisztenciákig terjed. Igen természetes, hogy az ilyen nagyságrendű, többségében munkásokból álló tömeg jelentős mozgást indított el a helyi szocialista szervezetekben, beépülve azokba. A mozgalom intenzitását csak fokozta a megélhetési problémák egyre súlyosbodó volta. 1919. október 11-én a pécsi szociáldemokrata pártértekezlet megállapította, hogy a munkásság életszínvonala a háború alattinál is alacsonyabb. A helyzet javítása érdekében a pártvezetőséget utasítják a GYOSZ helyi vezetőivel való tanácskozásra.

6 A kezdeményezésnek nincs semmiféle pozitív eredménye, sőt a tőkések a szervezett munkások aktivistáit tömegesen elbocsátják munkahelyükről. Ennek következménye a helyzet rendkívüli kiéleződése, munkástüntetések és sztrájkok kibontakozása, illetve a megyébe, városba beáramlott munka nélkül maradt tömeg egy részének tovább mozgása az SHS királyság belső területei felé. Ilyen körülmények között került sor (dec. 25-26-án) a megszállók engedélyével a szociáldemokraták megyei pártértekezletére, amely 18 ezer szervezett munkást képviselt. Az értekezlet napirendjén jelentős helyet kapott a munkások anyagi helyzete javításának kérdése (kollektív szerződés, sztrájktaktika). Napirendre került a pártvezetőség személyi összetételének kialakítása is, ebben a kérdésben azonban nem tudtok megállapodni.

7 Ez egyértelműen mutatta, hogy a létszámában felduzzadt s nagy lendületet kapott mozgalom nagyon sokféle szemléletet képviselő embert foglal magába, akiknek egy nevezőre hozatala megoldhatatlan problémának látszott. 1920. február 26-án — tehát két hónappal a megyei pártértekezlet után - Pécsett a Zrínyi utcában sor került egy összejövetelre, amelynek eredményeképpen létrehozták a Pécsi Szocialista Pártot, megválasztották ideiglenes vezetőségét. (Doktor Sándor, Gyetvai János, Komor Imre, Matusán Béla, Lefkovics Ernő, Leitkám Árpád, Pécs József, Polácsi János, Szabó Ferenc, Schmira Károly, Szoboszlai Ferenc.) Megyei titkárrá Matusán Bélát, Pécs városi titkárrá Schmira Károlyt választották.

8 A személyi összetétel és a hozott határozatok azt látszottak bizonyítani, hogy a ,.baloldal" tömörüléséről van szó. Február 29-én azonban, amikor a hozott állásfoglalásokat a szervezetek tagjaival megismertették, kiderült, hogy a PSZP létrehozásának, irányvonalának kérdésében rendkívül eltérőek a vélemények, teljes egészében hiányzik az egység.

9 Erre pedig a feladatok nagyságrendje miatt rendkívül nagy szükség lett volna. Nemcsak a helyi burzsoáziával való viszony, az ellenük folytatott osztályharc vitele, hanem a megszálló hotelommal