Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

munka végzésére kért fel. Fennforgott annak veszélye, hogy a tekintélyes választásimegvesztegetési költségeiktől megrettenve br. Jeszenszky László szélsőbaloldali - egyébként függetlenségi színekben szereplő - jelenlegi képviselő át is engedi a teret Apponyi Gézának. Ä sorok megbontására így még egy kormánypárti jelölt állításának le:. hetősége is felmerült, de a pártkassza nem győzte a kiadásokat. Jobb megoldásnak .kínálkozott ezért Apponyival szemben egy másik szélsőbaloldali jelölt sorompóba állítása, hogy a kerületi státus quo-t úgy lehessen fenntartani, hogy azért az anyagi áldozatokat á szélsőbaloldalijaik és a függetlenségiek hozzák. A taktika bevált. A kerület képviselőségét a Függetlenségi és 48-as Párt részéről Rátkay László dunaföldvári ügyvéd, író kapta meg, aki a párt Kossuth-frakciótjához tartozott. Az Ugron-frakc iához tartozó'Jeszenszky a jelöltségtől már korábban visszalépett.

183 A pincehelyi választási küzdelem volt Tolna megyében egyébként a leghevesebb. Apponyi' számtalan választót vásárolt meg pénzért. Végül is a 3146 kerületi választó közül ' 2794 fő voksolt. A leadott szavazatokból a győztes Rátkayra 1470, a néppárti Apponyira 1324 jutott. Amíg a helyi „intelligenczia" Rátikayt, addig a papság és az uradalom tisztjei Apponyit támogatták.

184 Rátkay 1877-től folytatott ügyvédi gyakorlatot a megyében. Á kerületi függetlenségiek elnökeként, a megyei szervezet jegyzőjeként tevékenykedett. 1892-ben azonban a kormánypárti jelölttel szemben még elbukott. SZAKCSI VÁLASZTÓKERÜLET A szakcsi kerület 1875-től 83%-ban állt ki a kormánypárt mellett, és 1896-ban harmadszor is megválasztotta Kammerer Ernő földbirtokost, aki viszonylagos népszerűségnek Örvendett. A Tolna megyei születésű Kamimérer a szakcsi kerületben apja (K. Gusztáv) kormánypárti képviselőségének örökébe lépett. 1896-tól az Országos Képtár és Történeti Képcsarnok kormánybiztosa, a Szépirnűveszeti Múzeum felállításának vezetője volt. Megválasztását némileg meg nehezítette a katolikus papság növekvő befolyása, amelyet az Eszterházy-uradalom kormányhű főbérlőinek (a Dőry család tagjainak) csoportúja csak nehezen ellensúlyozhatott. Kämmerer személye azonban a Néppártnak nem felelt meg, jóllehet a veszprémi püspökség birtokainak egyik haszonbérlője volt. A Néppárt Müller Józsefet állította ellenében, aki mellett az alsópapság fanatikusan izgatott. Müller, piarista tanárként a néppárti „Alkotmány" c. lapnak volt igazgatója.

185 Müller sikere érdekében Szakcson még Zichy Nándor gróf, a párt vezetője is mondott körtesbeszédet.

180 A Müller-féle kortesutak során Szakcson a csendőrségnek be kellett avatkoznia, mert a néppárti szólamok antiszemita érzelmeket szítottak fel, és a helyi zsidóság ellen kisebb atrocitásokat követtek eil.

187 Az erős néppárti szervezkedés miatt a kormánypárt annak ellenére támogatta Kammerert, hogy az egyházpolitikai küzdelmek során kilépett a Szabadelvű Pártból. Az ideiglenes hűtlenséget azonban inkább meg lehetett bocsátani, semimlint a kerületet a Néppártnak átengedni. Kammerer végül is 418 szavazattöbbséggel nyert Müller József ellenében. SZEKSZÁRDI VÁLASZTÓKERÜLET A szekszárdi kerületben a kormány csak azt latolgathatta, hogy a választásokon melyik ellenzéki párt szerzi meg a mandátumot. A kerület 1861-től az ellenzékiség egyik legerősebb bástyájának számított, amelyet sem a Deák-, sem a Szabadelvű Párt nem tudott megingatni. Ugyan Talitpn, Szekszárdon, Bátaszéken és Agárdon a néppárti szervezkedés is felütötte fejét, de a kerületet 1884-től képviselő Boda Vilmost nem buktathatták meg. A Szabadelvű Párt Bodával szemben képtelen volt, illetve nem is akart tekintélyes ellenjelöltet állítani, nehogy a Függetlenségi és 48-as Párt híveit maga ellen hangolja. Ez politikailag és a pártközi taktika szempontjából szerencsétlen lépés lett volna. A helyi szabadelvű sajtó kénytelén volt bevallani, hogy a kormánypárt itt „az inteiligenczia számára nézve szerény csoportjából" áll, és nem harcképes a függetlenségiekkel szemben. A meddő helyzet kialakulásában az e körben tapasztalható közönyt és a politikai „nembánomságot" kárhoztatta.

188 A veszprémi születésű Boda 1876-tól szekszárdi törvényszéki bíróként, majd a Tolna megyei Közlöny szerkesztőjeként vált, ismertté a megyében.

189 Bodát megelőzően 1801 —1878 között a kerületet az ugyancsak függetlenségi, illetve szélsőbaloldali Szluha Benedek képviselte. Boda legalább ezer választót tudhatott maga mögött. Legfeljebb, jtapífóság' poMtikaL állásfoglalását nem számíthatta ki, mivel a tanítói fizetések