Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

tárgyaIásókat befejezheti. Bánffy csak a tervezett 1897 március-áprilisi választásokat követően szándékozott az újoncjutalék megajánlását tárgyalni, illetve az ideiglenesen hatályban maradt kiegyezési törvényeket létrehozni. Bízott ezért az obstrukció hatálytalanításában és abban, hogy az ellenzéki pártok a közigazgatás reformjára vonatkozó és esedékes törvényhozási intézkedéseket nem tehetik meg választási hadjárataikban jelszavakká, mert azok megvitatására a képviselőházban csak 1898-ban kerül majd sor. A baranyai függetlenségi ellenzék a közelgő választásokat kelepcének tartotta. Ügy vélte, hogy Bánffy csak azért írja ki a választásokat, mert a kvóta emelésére tett ígéreteit a képviselőházzal nem tudja megszavaztatni, s mert a kiegyezési törvényjavaslatokat az új és várhatóan nagy kormánytöbbségú parlamenttel viteti keresztül. A baranyai függetlenségiek így egyre hevesebb támadásokat indítottak a kormány ellen.

77 A politikai helyzet eközben — a nyár folyamán — mind fenyegetőbbé vált. Az új választások kiírása sürgető követelmény lett. A kormány megbuktatására szövetkezett ellenzék elhatározta, hogy kerületeit megtartva, kölcsönösen támogatja egymást. Ez az együttműködés elsősorban a Nemzeti Párt, a Néppárt és a függetlenségiek Ugron-frakciója között valósult meg.

78 Bánffy a kialakult politikai helyzetről — korábbi emlékiratában foglaltaknak megfelelően - 1896 szeptemberében Pápay István kabinetirodai főnöknek is kifejtette nézeteit:

79 „Amint most látom a helyzetet - írta —, melyet Tisza Kálmán is hasonlóképpen ítél meg, ez a veszély méginkább megvan (ti. az alkotmányellenes kormányzás lehetősége). Ugyanis az országgyűlés legjobb esetben november közepén jöhet össze, első teendője lesz természetesen az adresse-vita, mely bizonyára hosszúra fog nyúlni; okvetlenül el kellene intézni még ez évben az indemnitási törvényjavaslatot, de nagyon könnyen megtörténhetik, hogy rövid lévén az év végéig a rendelkezésre álló idő, az ellenzék meg fogja próbálni — s ez sikerülhet is neki — annak létrejöttének meghiúsítását, s így számolni kell azzal az eshetőséggel, hogy az év lejártával nem lesz pénzügyi felhatalmazási törvény, s előáll egy alkotmányellenes helyzet, mert a háztartás vitele emiatt mégsem akadhat meg. Tekintve, hogy e helyzetet a kisebbség idézné elő, s a kormánynak többsége lenne, én ettől a helyzettől, hogy egy ideig költségvetési törvény nélkül kormányoztassák, nem riadnék vissza, csak szükségesnek tartom, hogy Ő Felsége erre el legyen készülve. Az 1897. évi campoane-ra sem lehet kedvezőbb proanojstikont felállítani, mert az év első 4—5 hónapja el fog telni a célzatosan nyújtandó költségvetési vitával; tehát csak június-július hóban lesznek a kiegyezési törvényjavaslatok tárgyalás alá vehetők. Legalább a két függetlenségi ellenzék, mint positive tudom, el van határozva a kiegyezési törvények idejében való elintézését obstructió által megakadályozni, ami — kivált ha a többi ellenzéki pártok is ezen törekvést convivens magatartással támogatnak — kétségtelenül sikerülhet is, tekintetbe véve, hogy mintegy 21 törvényjavaslat elintézéséről van szó. Az ellenzéket ezen eljárásánál azon téves felfogás vezeti, hogy a vám- és kereskedelmi szövetséget még 1896 év végén fel kelletvén mondani, ha az új szövetség 1897 év végéig meg nem köttetik — sem valamely provisorius intézkedés nem történik —, okvetlenül a külön vámterületnek kell beállania. Minthogy pedig politikai okoknál fogva az egységes vámterületnek kettészakítása meg nem engedhető, egy alkotmányválság fog elŐállani, mert alkotmányos módon nem lesz lehetséges a kormányzatot tovább vinni . . . Ö Felségének tehát már most bele kellene nyugodnia abba, hogy ha azon lehetőségek — mint félek — valóban bekövetkeznek, a kibontakozás és megoldás alkotmányon kívüli úton kerestessék, amit indokolni fog az a körülmény is, hogy oly helyzet meg nem állhat, midőn a kisebbség parlamenti erőszakoskodás útján képes a többség akarata ellenére a parlamenti törvényhozási működést megakasztani s okvetlenül megoldandó kérdések elintézését lehetetlenné tenni. Természetes, hogy a dolgok ilyen fordultával — minden valószínűség szerint — az 1898. évre sem volna az állami kiadások fedezéséről törvényes módon gondoskodás tehető. Az ellenzék obstrukciójának lehetne ugyan elejét venni a képviselőház házszabályai-