Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)
TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon
nem jelentéktelen tényező volt az államgépezet megerősítésében, a dinasztikus érzelmek fenntartásában. Bánffy az új országgyűlés összehívását 1896. november 23-ra tervezte, de az csak három nappal később nyílt meg. 7r> A választásokat a 89 927/896. BM sz. rendelet október 28. és november 6. közötti időszakra tűzte iki. A lebonyolítás biztosításáért a főispánok a hadtestparancsnokságokhoz fordulhattak. 7ÍI A választások idő előtti kiírásának belső indítékairól 1896 júliusa végén Bánffy emlékiratban tájékoztatta az uralkodót. Emlékiratát személyesen adta át Ferenc Józsefnek Ischlben. Ebben kifejtette, hogy a kiegyezésnek, a kvótarendezésnek, a bankszaibadalom megújításának, az ezredéves ünnepségek megtartásának, az országgyűlés együttmaradásának és újabban a véderő fejlesztésének a kérdése csaknem egyidőre esett, miközben a pártpolitikai helyzet egyre bonyolultabb lett. Nem tagadta, hogy ,,a tisztán személyi ellentéteken alapuló pártküzdelmek közepette felette nehéz megtalálni azon utat, mely nagyobb zökkenés nélkül valamely kedvező megoldáshoz" vezet. A monarchia egysége és ereje fenntartása érdekében a vám- és kereskedelmi szerződés valamint a bankszabadalom megújítása kérdésében Bánffy nem volt 'hajlandó engedményeket tenni. A magyar és az osztrák kormány a nyár végéig pedig csupán abban állapodott meg, hogy 1896 szeptemberére a megalkotandó törvényeket megszövegezi. A kormányok tárgyalásain a bankkérdés igen nagy gondot képezett, mert az Osztrák—Magyar Bank vezetése a bankszabadalmat számára kedvezőbb feltételekkel kívánta megújítani, amire viszont a két kormány nem mutatott hajlandóságot. A kvóta-bizottságok sem egyeztek meg. Megoldást csak a szeptemberben meginduló szóbeli tárgyalásoktól várhattak. Bánffy szerint a legelőnyösebb megoldás az lett volna, ha az új választásokat mindkét államban 1897 tavaszán rendezik meg, hogy az 1897. évi költségvetés vagy az indemnity vita lefolytatására elégséges idő álljon rendelkezésre. Úgy vélte, hogy az országgyűlés szeptemberi feloszlatásával nem érhető el kedvezőbb helyzet, mert az csak novemberben ülhet össze — ami végül is így következett be -, s akkor a szokásos felirati vita és az indemnity törvény tárgyalása viszi el az időt, azaz a létfontosságú kiegyezési törvények meghozatala elmarad, nemkülönben az újoncmegajánlás és a véderő kérdésének megvitatása. Tisztán látta, hogy a kiegyezés meghiúsítására az ellenzéki pártok elszánták magukat, akár obstrukció árán is, aimi egyet jelentett a vita 1897-re történő áthúzódásával, arniikoris az ellenzéki kísérletnek még kedvezőbb talaja kínálkozott, hiszen ezzel kapcsolatban számos törvényt kellett a képviselőházban tárgyalni. Bánffy így határozottan az 1897 tavaszi választások mellett állt, nehogy az országot a milleneumi ünnepségek idején a választási küzdelmekkel felbolydítsa. Bánffyval szemben a Szabadelvű Párt több tekintélyes tagja 1896 július-szeptember közti választásokat javasolt. Ezt azonban nem tették lehetővé a milleneum megünneplése kapcsán megoldandó ügyek, mint az elkészült Vaskapu-csatorna megnyitása, a megépült Vámház-téri híd átadása a forgalomnak, a vidéki milleneumi oszlopok alapkőletételei stb. Zavartalan lebonyolításuk érdekében Bánffy a képviselőházat - taktikusan - 1896. június 20-ig együtt tartotta. A miniszterelnök mindenképpen arra törekedett, hogy ne következzenek be olyan rendkívüli események, amelyek elkerülhetetlenné teszik az országgyűlés feloszlatását, így remélhette csak, hogy 1896 őszén illetve telén letárgyalhatja a parlamentben az 1897. évi költségvetést, hogy olyan rövid törvényeket alkothat a vám- és kereskedelmi szerződésről, a kvótáról és a bankszabadalomról, amelyek hatályukat 1898 végéig meghosszabbítják, amíg az osztrák kormánnyal az idevágó 8. B. Helytörténetírás 1983/84 113