Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

Az 1/4 úrbéres telekbirtok alapján elnyerhető választói jogosultság azonban számos bonyodalmat okozott, mert a jobbágytelki állomány mennyisége és jövedelmezősége megyénként, sőt helységenként változott, és kiderítéséhez vissza kellett nyúlni az 1836:5. tc-ig, illetve a kitöltött úrbéri tabellákig, amelyek a telki állományt több osztályba sorolták. A földadó-minimum megállapítása így viszont rendkívül bonyolult lett, jóllehet a választóknak kb. kétharmada ezen a jogcímen választott. Ráadásul a földadó-minimumot 1899-ig évről évre újra állapították meg az összeíró bizottságok, ami számos visszaélésre adott alkalmat az eljáró közegek kétes értékű pártatlansága miatt. A cenzusnak a pártpolitikai érdekek szerinti évenkénti megváltoztatása a nagy- és kisközségek lakosait a választói jogosultság meghatározása szempontjából alapvetően érintette, különösen a választások éveiben. Az önkényeskedéseknek és az akaratlan tévedéseknek különösen tág tere nyílt ott, ahol korábban úrbériség nem létezett, ahol a szomszédos községek földadó-minimuma képezte a viszonyítási alapot. ,,Hisz elég volt e tekintetben az alapul veendő úrbéri egynegyed telek nagyságát csak pár holddal önkényesen felemelni, hogy a minimális adóra nézve is oly különbözet álljon elő, melynek alapján azután százan és százam megfoszthatok a váilasztó'i joguktól."

59 Az 1899:15. tc. (az országgyűlési képviselők feletti bíráskodásról) ezért írta elő a földadó-minimum állandó megállapítását, amelyet az alispán feladatává tett/'" Ez a törvény határozta meg azt is, hogy a választói jog meghatározásánál a megelőző évre kivetett adót kell figyelembe venni, s hogy az adó meg nem fizetése nem lehet akadálya a választói névjegyzékbe történő felvételnek. Mindez azonban Bánffy idején még nem volt érvényben/'

1 Jövedelem jogcímén választhattak, akik hitveseikkel, kiskorú gyermekeikkel olyan kizárólagos háztulajdonnal rendelkeztek, amelynek házbéradóját legalább évi 105 Ft tiszta jövedelem után vetették ki. Választópolgárok lehettek azok is, akiket földbirtokuk, saját tőkéjük vagy e két adóalap után együttesen terheltek meg ,,államadóval", legalább évi 105 Ft tiszta jövedelem után. Választottak a kereskedők, gyárosok, a sz. kir. és rendezett tanácsú városok kézművesei, kisiparosai, ha szintén ekkora jövedelem után fizették adójukat, illetve a legalább egy segéd után jövedelmi adót fizető kisközség-beli iparosok. A jövedelem után ténylegesen kivetett adó azonban magasabb cenzust jelentett, mint a városokban a háromszobás lakáshoz kötött cenzus, mert a házosztályadó alá eső városokban 5—6 Ft házosztályadó mellett már választó volt a háztulajdonos, mivel ez az összeg felelt meg egy három lakrészes háznak, míg a városi polgárokat egyébként 16 Ft, a fővárosban pedig 20-22 Ft cenzus terhelte. Azok a választók, akik a jövedelem jogcímén választhattak, ha jövedelmüket a földbirtokból nyerték, akkor az 1884. évi rendelkezés szerint, amely a földadó kulcsát 25,5"i)-ban (a határőrvidékre 17,1%-ban) állapította meg, 25 Ft 50 kr. (ill. 17 Ft 10 kr.) lerovása után nyertek választói jogosultságot. Ha valaki a tőkekamat és járadékjövedelem után lett választójogosult, akkor 10 Ft 50 kr adó megfizetésével szerzett jogosultságot, mert az adókulcs itt 10%-ot tett ki. A városokban lakó kisiparosok és kereskedők a jövedelem utáni választói jogosultság tekintetében azonos elbírálás alá estek, ha legalább 105 Ft tiszta jövedelem után adóztak. Ennél a kategóriánál a gondot leginkább az okozta, hogy kiket sorolhatnak a kisiparosok körébe. Az 1875:37. tc. szerint ui. akik cégüket a törvényszéknél bejegyezték és üzleti könyvet vezettek, üzleti tevékenységükre nézve meghaladták a kisipar körét. A kisiparosokat viszont a kereskedelmi és iparkamarák az iparengedélyek alapján tartották nyilván, s ha úgy vélték, hogy valamely üzleti tevékenység meghaladja a kisipar keretét, akkor a közigazgatási ható-