Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1983-1984. (Pécs, 1985)

TANULMÁNYOK BARANYA POLITIKAI TÖRTÉNETÉRŐL A 17-20. SZÁZADBAN - Koroknál Ákos: Az 189ó. évi választások Délkelet-Dunántúlon

magyar állampolgárságú férfi. A választói jogosultságnak öt kategóriáját különböztették meg: a régi jogot, a föld-, a házbirtokot, a jövedelmet és a magasabb értelmiséget. A választásra jogosultak száma Bánffy 1896. évi választásain 889 714 főt tett ki. Közülük az 1848-as magyar és erdélyi törvények alapján a „régi jog" címén választók száma 48 229 főt ért el (1884-ben még 92 259 főt). Régi jogon választhattok mindazok, akiknek neve az 1848 és 1872 között felvett valamelyik választói névjegyzékben szerepelt. A régi jogosultság személyhez kötődött, elsősorban és legnagyobb mértékben a 48 előtti régi nemességet érintette, de kiterjedt a volt szabad kerületek és a városi polgárság által bírt rendi követválasztási jogosultságra is. A régi jogon választók számának csökkenése így természetes folyamat volt, hiszen a kedvezményezettek a századfordulóra egyre nagyobb számban haláloztak el. Ez annyit jelentett, hogy a választói névjegyzékekbe 1896-ban legfeljebb az 1852-ben születettek kerülhettek be régi jogon, akik ekkorra 42. életévüket betöltötték, s akik 1872-ben legalább 20 évesek voltak. A névjegyzékek azonban — a valóságtól eltérően — több, ennél fiatalabb korú és régi jogon választót tartottak nyilván, ami ellenkezett a törvény szellemével, s ami a régi jogosultság örökletessé tétele irányába mutatott. A 20200/1900 Bm. sz. körrendelet - később - ezért követelte meg a régi jogosultság teljes revízióját.

36 Annak a folyamatnak a nyomonkövetése azonban szinte kideríthetetlen, hogy az egykor régi jogon választók számának csökkenésében mennyire játszott közre az 1848-tól eltelt fél század alatt megváltozott presztízsrendszer, ti. hogy a régi jog vagy pedig az ettől függetlenül is létező vagyon lett-e előkelőbb, rangosabb, és ennek megfelelően a jövedelem lett-e inkább a preferált választójogi alap. Régi jogon választott pl. a 62 éves mohácsi Perczel Ferenc magánzó, az 54 éves szentgyörgyi (sásdi kerület) Szily László földbirtokos, a 41 éves Dőry Béla mágocsi földbérlő, vagy az ugyanitt lakos 53 éves gr. Festetich Alfonz, de az 56 éves Patonai Sándor is, akinek foglalkozását - igen jellemzően - „nemesként" határozták meg és nem például földbirtokosként. Bernáth Ferenc szabadszentkirályi lakos fellebbezése a Baranya megyei Központi Választmányhoz azonban jelzi, hogy a régi jog, mint választói jogcím erősen tartotta magát. Bernáthot ugyanis nem a régi jog alapján vették fel a választójogosultak közé, és amikor tiltakozott emiatt, a Központi Választmány annak ellenére, hogy Bernáth a névjegyzék pontatlan összeállítására hivatkozott, fellebbezését azzal utasította el, hogy a névjegyzék „újabb kiigazítása" után már nem követelheti a „régi jog" jogcímét.

37 A régi jogon választók csökkenő tendenciájával szemben mérsékelten emelkedett a földbirtok, a magasabb értelmiségi cenzus, a füstök és az erdélyi kis- és nagyközségek k'ülön cenzusa alapján választók köre. A föld- és házbirtok esetében a választói jogcím alapja az ingatlan vagyon volt. A sz. kir. és rendezett tanácsú városokban így választójogosultaknak számítottak azok, akiknek legalább 3 lakrészes házadó köteles házuk vagy 16 Ft tiszta jövedelmet biztosító földjük volt.

38 A kis- és nagyközségekben ugyancsak választhattak, akik „úrbéri értelemben vett 1/4 telket vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot kizáró tulajdonul vagy hitveseikkel s illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen" bírtak, függetlenül attól, hogy az ingatlant kinek a nevére telekkönyvezték. Az egynegyed úrbéri telekkel hasonló kiterjedésű földbirtoknak azt tekintették, amelynek adója legalább annyit tett ki, mint amennyit ugyanazon helységben a legkevésbé megterhelt 1/4 úrbéri telek után fizettek. Ha egy községben úrbériség korábban nem létezett, abban az esetben a legközelebbi szomszédos helység földérték-viszonyait vették alapul.