Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Füzes Miklós: Nemzetiségi oktatás Délkelet-Dunántúlon 1945-1949

ugyanazon nemzetiséghez tartozó tanköteles élit. A koraibban kiadott rendelkezése érvényességének biztosításául azokban a községekben is kérte a beíratások megtartását, ahová a legalább tíz ugyanazon nemzetiséghez tartozó tanköteles oktatására állami tanítót rendelt ki. Beíratásra került sor akkor is, ha a tanfelügyelő feltételezhette a statisztikaii adatokban (telepítés és egyéb okokból) bekövetkező változásokat. d) Praktikus megoldásnak tartotta a községi elöljáróságok bevonását a tanfelügyelők által összeállított beiratási hirdetmények közzétételére. e) Feladatává tette a tanfelügyelőknek a behatásokat ellenőrző bizottságok megalakítását, melynek elnöke maga a tanfelügyelő, vagy megbízottja. f) A beíratások menetéről felvett jegyzőkönyvékbe kötelező tartalomnak írta elő a behatásokra fordított idő megjelölését, mely négy áránál rövidebb nem lehetett. A bizottság tagjainak kívánságára tartalmaznia kellett a szülők szabad elhatározását befolyásoló tényezőket, körülményeket. g) Abban az esetben, ha a nem magyar tanítási nyelvű népiskolába beíratott tanuJók száma a tizenöt főt nem éri el, akkor a végrehajtási utasítás 6. §-a szerinti eljárást alkalmazzák. Az általa korábban kihelyezett állami tanítók újabb áthelyezésére csak akkor kért javaslatot, ha az anyanyelvi oktatást legalább tizenöt tanuló szülője nem kérte. Abban az esetben sem, ha a tanító helyiben maradását a tanulók száma (nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül) indokolja. h) Azokban az iskolákban, ahol a rendeletben előírt létszámú szülő a teljesen anyanyelven történő oktatást kéri, ott a nemzetiségi nyelvű népiskolát azonnal nyissák meg. i) Amennyiben a szülők nem kérik a teljesen anyanyelven történő oktatást, ott az iskola magyar tanítási nyelvű népiskola lesz. Ha a magyar tanítási nyelvű népiskolába kívánja a nem magyar anyanyelvű szülő járatni gyermekét, ha azt tizenöten írásban, vagy a beiratkozás során szobán kérik, mód nyílik az anyanyelvnek rendes tantárgyként történő oktatására. Ennek tartalma: hit- és erkölcstan, írás és olvasás, fogalmazás, beszéd- és értelemgyakorlat, nyelvi ismerétek. A nemzetiségi nyelvet az általános óraterven felül rendelte tanítani úgy, hogy a két tanerős iskolában legalább az alsó és a felső tagozat oktatása elkülönüljön. A tanfelügyelők a főigazgató utasításának megfelelően a beiratási eljárást megszervezték. Meghatározták a beíratások idejét, a beiratási bizottságok elnökeinek személyét. Intézkedéseikről értesítették a községi elöljáróságokat, az iskolafenntartókat és az iskolákat. Ezekben a tájékoztatókban találunk először utalást a kormány és a miniszteri rendeletek hatályának korlátozásáról: A jelzett beírás szempontjából népoktatási kerületem területén jelenleg csak a délszláv nemzetiséghez tartozó iskolakötelesek vehetők figyelembe".

17 Ezideig a gyakorlati szervezés érdekében kiadott rendelkezések általában csak ,,szláv", ritkábban „délszláv" nemzetiségiekről szóltok. A korlátozás a beiratási eljárás során is gondot okozott a Somogy megyei tanfelügyélőnek: „Tekintettel arra, hogy az 1200/1946. VKM. számú rendelet nemzetiségekhez tartozó tanulók és nem csupán szláv nyelvű tanulók oktatásáról rendelkezik, szükséges annak eldöntése, hogy a kerületemben levő több község német nemzetiségű tanulóiinak oktatása ügyében milyen álláspontot foglaljak el. Bár a 12.330/1945. M. E. számú rendelet a magyarországi német lakosság Németországba való kitelepítését rendeli el s ezzel a kérdés nagy általánossággal megoldást nyer, mégis szükséges annak eldöntése, hogy a visszamaradó 10% német