Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

tagozatok szerinti elosztásba nem nyugszik bele és a német lakosság a vegyes tagozatba nem küldi gyermekeit..."

111

' Balázs már ekkor javaslatot tett a minisztériumnak, hogy ,,a lakosság részéről bekövetkezhető erősebb ellenállás esetén a magyar tanítási nyelv fenntartása mellett a 11 000/1935. ME. sz. rendelet 3. paragrafusának alkalmazását , . ." kell engedélyezni. Az iskolavezetést mégis a rendelet betartására utasította, mert Háhn József, Erményi Imre, Dlusztus Imre, Bauer József kitűnően tudnak németül és az iskolába átlag 50-60 német anyanyelvű gyermek jár. 1939 novemberében VKM-felszólításra újra látogatást kellett tenni Bonyhádon, mert az egységes rendszert továbbra sem vezették be. Az iskolaszéki elnök tájékoztatása szerint 1939 januárjában nyilvánosságra hozták az új rendszer bevezetésének lényegét, de másnap a német szülők megjelentek az iskolában és tiltakoztak az ellen, hogy gyermekeiket az egységes rendszerbe helyezte az iskolavezetés. Balázs a miniszternek küldött tájékoztatójában a szülők indokait is összefoglalta, amelyek lényegében az evangélikus németek gondolkodásával, meggyőződésével azonosak. Balázs helyesen informált, amikor azt írta: ,, . . . a szülők többnyire iparosok, gyári munkások, kereskedők, a gyermekeik jól tudnak magyarul, szinte valamennyien ugyanezen pályákra készülnek s a helybeli polgári és gimnáziumban kívánnak tovább tanulni, ahol a boldogulás előfeltétele a jó magyar nyelvtudás . . ." 1941 februári iskolalátogatáskor a kisebbségi iskolaügy változatlan helyzetéről tett jelentést a szakfelügyelő.

1

'

18 A helyi iskolaszék keményen ellenállt minden minisztériumi és vármegyei pressziónak. Bauer József plébános, az „1939 decemberi iskolaszéki ülés jegyzőkönyvét, valamint 124 német szülő által aláírt tiltakozó nyilatkozatot, a magyar iskolaügy chartájának tartotta" a fiú és leány iskolában egyaránt. Ha a minisztériumi és Balázs Ferenc megmaradt iratai alapján tekintünk végig a bonyhádi evangélikus és katolikus elemi iskoláknak a küzdelmén az 1935. évi rendelet megjelenésétől a háború végéig, nem nehéz észrevenni a magyar nyelvi tagozatokért folyó harc mögött a németellenességet. A Volksbund megalakulása után a helyi tanítóság és az egyházak küzdöttek a „Hűséggel a Hazáért" mozgalomban a fasizmussal szemben. Mind a tanítóság, mind az egyház vezetőinek zöme a mozgalom tagja volt. Az általános németellenesség a Volksbund megalakulásával és fellépésével született meg. Az iskolai tannyelv kérdésében elfoglalt álláspontok is ezt mutatják. 1937-ben pl. a katolikus iskolaszék még elfogadta az egységes rendszert, és határozatot hozott a német és magyar nyelvű tanítás mellett. 1939ben végrehajtotta a minisztérium utasítását és a többszöri sürgetésre az egységes rendszert jelentette be a szülőknek, két osztatlan német tannyelvű és két magyar tannyelvű csoport tervével. Három nap múlva 124 szülő tiltakozott és megjelentek az iskolában, valamennyien aláírták a fent említett tiltakozó jegyzéket. Ez így kezdődött: „alulírott szülő óhajtom és kívánom, hogy gyermekem kizárólag csak a bonyhádi magyar tagozatú r.k. népiskolába járjon. Nem kívánom és tiltakozom az ellen, hogy gyermekem a bonyhádi róm. kat. népiskola német tagozatába, vagy bármely más felállított vagy felállítandó német tagozatú népiskolába járni kényszerüljön". Jóllehet az 1939. január 12-én készült petíció előtti napokban összeült iskolaszék hangsúlyozta (nyilván a hatóságok felé szánva és a helyi pángermán exponenseknek), hogy nem avatkozik bele, a szülők akaratát nem befolyásolja a tannyelv megválasztásában, a petíció szövege azonban bizonyítja vezető szerepét e küzdelemben. 96. BONYHÁD R. K. LEÁNYISKOLA A német anyanyelvű gyermekek a tantestületi vélemény szerint jobban beszéltek magyarul, mint németül. Balázs 1939 májusi iskolalátogatásának jegyzőkönyvében is azt olvashatjuk, hogy „meggyőződtem arról, nem kívánnak németül tanulni. Szülőkkel tárgyalva ők is kijelentették, hogy gyermekeiket magyarul kívánják csak taníttatni s elég ha olvasni, írni tanulnak az iskolában. Beszélni otthon eleve megtanultak, a nagyszülőkkel pedig csak németül tudnak úgyis beszélni".

199 1939 szeptemberben már itt is tiltakoztak az egységes rendszer ellen is. Kérelmet nyújtottak be Virág Ferenc pécsi püspökhöz, — aki Bonyhádon született és ott végezte iskoláit — kérve annak továbbítását a miniszterelnökhöz. 1941 szeptemberétől, heti két órában, órarenden belül német olvasást és írást tanítottak, de az egységes rendszer bevezetése ellen továbbra is tiltakoztak, sőt az újabb hivatalos utasítást is semmibe véve, megtagadták az új módszert. 1941 szeptemberi beiratkozás idején a szülők azt követelték, hogy a beíratási naplóban változtassák át a korábban „német anyanyelvű" bejegyzést magyarra, amihez természetesen az iskolavezetés nem járult hozzá.

200 34. B. Helytörténetírás 1982. 529