Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

papok száma. Ezeket részletesen „felderítette" és tájékoztatást nyújtott róluk a minisztériumnak. Baranya és Somogy megyékben elvétve, Bácskában azonban figyelemre méltó számban talált a VDU által fenntartott társulati népiskolát 1943ban. Ezen kívül is voltak olyan tanintézetek, amelyekben VDU tagok oktattak. E területeken az anyanyelvi oktatásnak a kormányzat nagyobb teret biztosított. A lakosság a tannyelv kérdésében hozott döntésekkel általában meg volt elégedve. A vizsgált iskolákban azonban a magyar nyelv („államnyelv") tanítása a tanítók nagy részének gyenge nyelvtudása miatt erősen hanyatlott. Ugyanakkor a pedagógusok nagy része (németek és szerbek egyaránt) más-imás érzelemtől indíttatva, tudatosan elhanyagolta - ha esetleg tudott is magyarul - a magyar nyelv tanítását. A kiélezett politikai légkörben ez a szerbek és horvátok részéről az ellenállás egyik lehetséges eszköze volt, a német tanítók pedig engedelmeskedtek a Volksbund ezirányú utasításának.

28 Valamennyi ellenőrzését követő jelentésében utalt erre a jelenségre, s megállapította: „...kevés remény van arra, hogy e területek tanítóságának nagy része hazafias kötelességből, önszorgalomból, minden hivatalos számonkérés nélkül, belátható időben tényleg elsajátítja az oktatóképességhez kívánatos legkisebb jártasságot . . ."

2Í) Reálisan utalt arra, hogy a pedagógusok „. . . jelentékeny hányada nem szíve vágyát követve lett magyar állami tanítóvá, hanem a viharos időkben egyelőre kenyérkérdést látja megoldva benne. Ez bármilyen ridegen hangzik, az ügy súlyosságában el nem hallgatható, mert elmellőzése önámítás lenne ..." — írta 1943. június 15-én a VKM-hez felterjesztett összefoglaló elemzésében. Éles szemmel meglátta azt is, hogy a visszacsatolt területek helyi iskolairányítása szintén válságba került, mivel az igazgatói kinevezéseknél a döntő szempont a „nemzethűség" lett. Ugyanakkor a nyelvtudást, a kisebbségi kérdés ismeretét, a pedagógiai és metodikai tudást, amelyek ugyanilyen rangú követelményeknek tekinthetők, a legtöbb esetben nem vették figyelembe az igazgatót kinevező hatóságok. Ennek több bizonyítékát láttuk azokban a leiratokban, amelyeket a VKM illetékes osztálya az egyházi főhatóság vezetőinek küldött. A minisztériumi leirat, eléggé elhallgatva Balázs Ferenc megállapításának lényegét, csupán ennyit fogalmazott meg a dunántúli evangélikus és a pécsi egyházmegye katolikus püspökének, illetve a pécsi és székesfehérvári tankerületi főigazgatóknak; továbbá az Újvidéki II. fokú Tanügyigazgatási Kirendeltség vezetőjének: ,,. . . a visszacsatolt területeken nem minden esetben megfelelő szempontok alapján történt az igazgatók kiválasztása . . ."

30 Jellemző módon ezekről a szempontokról nem kívántak beszélni. Jelezve ezzel, hogy nem tartották politikusnak Balázs őszinte és reális véleményét. Az 1943/44. tanév első felében Baranya, Somogy, Tolna megyék területén 31 népiskolának 84 osztályában végzett felügyeleti munkát. Ezt követő jelentéséből elsősorban a visszacsatolt Dél-Baranya községeinek iskoláiról kapunk képet. A felülvizsgált iskolák többnyire német anyanyelvűektől lakott községékben működték, ahol az esetek döntő többségében a magyar anyanyelvűek szórványként éltek. E német falvakban, tapasztalata szerint, a lakosság a Volksbund tevékenységét kritikusabban kezdi nézni, de ennek ellenére a szélsőséges megnyilatkozások m'ég mindig napirenden vannak..." A VDU főleg a VIII. osztályos tanulókat igyekszik vonzáskörzetében tartani. Ezekben a vallás-erkölcsi nevelés és a nemzeti nevelés rendkívül gyenge. E német tannyelvű iskolákban végzett felügyelői munka után azonban azt is megállapította, hogy általában a nemzeti ügyhöz való alkalmazkodás jelei kezdenek kibontakozni, amelyek a Volksbund, valamint a német újságok valamivel sze-