Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

ill. fejezet A „kisebbségi iskolapolitika" alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944 A „kisebbségi tannyelvű" iskolákban az egységes rendszerre való áttérés és az ezt követően jelentkező problémák, a tisztán német tannyelvű oktatás bevezetése, a Volksbund előretörésének vizsgálata, valamint a „Deutsche Jugend" működésének megfigyelése volt Balázs Ferenc tevékenységének egyik fő területe. 1938-1944 közötti összefoglaló jelentései elsősorban Baranya, Tolna, Somogy német többségű falvainak iskoláiban szerzett tapasztalatait szintetizálta. Ezen túl 556 tanórát ellenőrzött Bács-Bodrog, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Fejér, Veszprém, Zala, majd az 1941-es tanév második felében a visszatért Bácska és Dél-Baranya iskoláiban. A trianoni terület németsége iskoláinak döntő részét érintette az ellenőrzés. így Délkelet-Dunántúl mellett az egész ország német kisebbségének iskolaviszonyait tükrözi a jelentései nyomán felvázolt helyzetkép. Az 1938 december és 1939 február közötti látogatások tapasztalatai alapján az egységes rendszerre való áttérést a következőképpen jellemezhetjük: az átszervezés igen nehezen indult. Sok helyen még 1939 elején sem vezették be az új tanrendszert. Ennek oka egyrészt az, hogy az egyházi főhatóságok a kormányzat és a középfokú tanügyirányító szervek után csak 1938 decemberében adtak ki utasítást az alsófokú egyházi hatóságoknak, iskolaszékeknek az átszervezésről, másrészt a helyi tantestületek, iskolaszékek idegenkedtek a kisebbségi nyelv szerepének növelésétől az iskolai tantervekben. Balázs Ferenc szerint: „ . . . Állandó hivatkozás történt a hazafias aggodalomra, sokszor azonban, különösen a tanerők részéről munkatöbblettől való félelem érezhető . . . nem alakult ki a kisebbségi falvakban élő inteligencia és a nép között az őszinte lelki összetalálkozásnak az a formája, amely e kérdést a kívánatos nyugvó pontra tudná juttatni ... a kölcsönös bizalmatlanság csak igen nehezen enged fel . . . A vezetők közüii még igen sokan, a kisebbséghez tartozók legtermészetesebb kívánságainak megnyilvánulására is igen könnyen dobálóznak a »pángermán« megbélyegző jelszóval, viszont ennek tudatában a köznép vezetőivel többnyire nem őszinte, valóságos bújócska játék folyik . . Z'

1 A falvakban a tantestületek és szülők között, az egyházi helyi hatóságok vezetői között megosztottság jelentkezik, és ezeket kihasználják a ,, . . . nemzetiségi kérdés túlzói, (ti. a VDU) ezek a foglalkozás nélküli méregkeverői a kisebbségi ügynek, mint ezt a pécsi svábbál országos hullámokat vert esete is bizonyítja . . ."

2 Megítélése szerint a svábság nagy része még hűséges hazájához, de egyrészt a fenti meg nem értés és a kisebbségi jogok tapintatlan kezelése, a „. . . VDU-t most szervező agitálói kezére játszik, akik az erőszakos fellépéstől sem riadnak viszsza . . ,"

3 Ebben a politikai légkörben jelentős tényező az egységes rendszerű oktatás bevezetése. Ott „...ahol ezt komolyan megvalósítják megnyugvást hozott a kisebbségi kérdésben". Már 1938 őszi látogatása alkalmával jelezte a VKM-nek, hogy a lakosság jelentős ellenállásába ütközött az egységes rendszer bevezetése ott, ahol a német többségű népesség ellenére az elmúlt évtizedek magyarosítása hatására és a magyarosodás általános jelentkezéseképpen, jobban beszéltek a gyermekek magya-