Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Szita László: A magyarországi németség iskolaügyének alakulása a Délkelet-Dunántúlon 1938-1944

Balázs Ferenc rul, mint anyó nyelvű kön. Továbbá konkrét egzisztenciális célok, mint pl. helyben működő felsőbb iskolák (gimnáziumok, szakiskolák stb.) a továbbtanulás lehetőségeit kínálták. Ilyen helyeken (Bonyhád, Bácsalmás, Bátaszék stb.) a gyermekek könnyebben oktathatók magyarul. Mérlegelendőnek tartotta ezekben a községekben, hogy a tisztán egységes rendszer helyett, a magyar tanítási nyelv fenntartása mellett, nem lenne e célszerűbb a 760/1936. VKM sz. r. 3. paragrafusának alkalmazása/

1 A „kisebbségi nyelvtanítás" az utolsó másfél évtizedben az anyanyelvi ismeretek nívójáért folytatott küzdelemben alig ért el eredményt az ún. „típusos" iskolákban. Ott azonban, ahol a kiadott rendelkezések alapján az „A" és „B" típus részére készült tantervek szerint tanítottak, az átmenet az egységes rendszerre igen könnyen ment. Erre azonban kevés példát találunk. A legtöbb helyen a „kisebbségi nyelv" tanításának az 1938-as tanév első felében az alapok lerakásával kellett kezdődnie. A 111.110/1938. sz. alatt kiadott tantervet nem ismerték a tantestületek, és így természetesen módszeres, vegyes tannyelvű tanításról a gyakorlatban ekkor szó sem lehetett. Ritkán, de előfordult az indulásnál, hogy a „kisebbségi nyelvet" nem tudta a tanító. Ilyenkor kiküldött állami kisegítő tanerővel kísérelték megoldani az anyanyelvi gondozást. Az egyházi