Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

nek az okát abban látjuk, hogy a németek szabadon költözhettek, velük ezért mindenkinél kíméletesebben bántak. A német falvak lakossága két összeírás között így is jól kicserélődött. Sokan még a kapott házuk faanyagát is eladták, mielőtt elköltöztek. Az uradalom később a fa árát és az építő robotosok munkabérét megfizettette velük.

104 Ide-oda vándorlásuk azt eredményezte, hogy a római katolikus falvaikba általában vegyes német etnikum telepedett.

105 A többi robotot a németek is ugyanúgy végezték, mint mások: az uradalom igénye szerint kaszáltatták velük a szénát, megszámlálatlan napon át; hordták a beszedett kilencedet Mohácsra és ők sem kapták meg a gabona kilója'

06 után régebben adott 10 dénárnyi fuvardíjat.

107 A túlhajtott robot, az újabb és újabb természetbeni szolgáltatások miatt a bólyi uradalomban is nőtt az elégedetlenség. A magyarok és a római katolikus délszlávok voltak a legvédtelenebbek. Az utóbbiakat, még ha egy részük Boszniából jött is Magyarországra, szintén örökös jobbágynak tekintették. A II. Ulászló ideje óta hozott törvények őket is gúzsba kötötték. Az uradalom tisztjei, a rácokat szintén örökös jobbágyoknak tartották, de ők ezzel nem sokat törődtek. Az úrbéri viszonyokat 1767-ben kivizsgáló főbíró a gyakorlatnak megfelelően írta le a helyzetüket: „örökösen helyhezkötött jobbágyok. Mivel azonban rácok, a helyben maradásuk bizonytalan".

108 Ez azt jelentette, hogy a vég nélkül fokozódó terheket nem vállalták, inkább elvándoroltak. Mint már említettük, Baranyában a dárdai és a bellyei uradaiomba költöztek át, de Szerémségben és a Duna—Tisza közi kamarai falvakban is sokan telepedtek le közülük. A rácok nemcsak családonként költöztek el innen, hanem csoportokban is, mint Bolyban is történt 1736 után. Az 1740-es években ugyanúgy vándorolt el Kisbudmér, Újpetre, Kiskassa, Villánykövesd, Palkonya és Virágos rác lakossága is. Távozásuk okát és idejét az uradalom egy irata sem említi. A vármegyei üléseken felvett jegyzőkönyvekben sem találtunk erre adatot. A bólyi uradalom 1751-től fennmaradt földbér-jegyzéke szerint Bolyban 148 német család lakott; Kisbudméron 43, Újpetrén 106,

109 Kiskassán 78, Nagydevecserben 29, Hidoron 15, (Belvárd-)Gyulán 5, Virágoson 3, Nyomján 33, Villánykövesden 32, Palkonyán 26. Az összeírásból is kitűnik, hogy a német családok nem egyszerre telepedtek le ezekben a falvakban. Például Palkonyára 1751-ben 5-en érkeztek. Ugyanabban az évben az addig ott lakó 4 magyar családon kívül még 2 új jövevényt is említenek. Virágoson 1737-ben 12 rác család élt, 17 nős és 5 nőtlen férfi családtaggal, 1751-ben még csak 3 német lakott a helyükön. Az elköltözött rácok közül évek múlva többet megidéztek tanúnak volt falujuk határpereibe. Személyi adataik felvételénél elköltözésük évét is feljegyezték. Az 1750-es évektől az uradalom nem sokat pereskedett. A periratokból kevés adatot gyűjthettünk csak össze, ezért a következtetéseink csak feltételesnek tekinthetők. Az elköltözött rácok néhány adatát a 4. sz. táblázaton tüntetjük fel. Az egyik kisjakabfalvai tanúnak, Kuzman Popovitsnak az apját később még említjük. Itt csak a fiúról írunk, akit ugyan 1784-ben hallgattak ki, de még 1769-ben költözött át Kisjakabfalváról a szomszéd uradalomba. Kuzman Popovits a kihallgatása során elmondta, hogy a szerbül „Popa Livoda"-nak („Pópa rétje") nevezett vitatott terület régen nem Pócsa községhez tartozott, hanem Kisjakabfalvához. A tanú apja Kisjakabfalván pópa volt,

110 és azt a rétet ő művelte. Az adatokból megtudtuk, hogy Kisjakabfalván 1769 óta nem volt görögkeleti pap. Az uradalom iratai nem említik sem a pap, sem a vele ment rác telepesek elköltözésének az okát. 1767-ben Kisjakabfalva még rác község volt,

111 az 1784. évi per előtt már sok német telepest vertek meg a pócsai rácok a vitatott területen.