Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

Más évben készített összeírást elemezve, ismét más eredményeket kapnánk. A rác telepesek ide-oda vándorlása még évtizedek múlva is tartott. Ennek a fő oka a jobb hely keresése és a letelepülés után 2-3 évvel már kötelezővé váló jobbágyi szolgáltatások előli kibúvás volt. Tulajdonképpen csak a németek betelepítése és a falvakban létesíthető valamennyi jobbágy- és zsellérhely elfoglalása mérsékelte a vándorlást. A rácok elköltözése Baranyából a Duna-Tisza köze déli részébe a múlt században sem szűnt meg. A mi századunkban újabb változások következtek be a népességben, főleg a háborúk után. A 18. század elején a Batthyány uradalom benépesített falvaiba egy nemzetiségű és egy vallású jobbágyokat helyeztek el. A vegyes nemzetiségű falvakba még a török korban, vagy közvetlenül azután maguktól települtek össze a rossz közbiztonság miatt védelmet kereső emberek. " Előzőleg már említettük azt a „végzést", amelyben Somogyi Ferenc 1701-ben előírta az uradalom jobbágyainak a kötelezettségeiket. Akkor még a rácok is ugyanúgy fizették a földbért, mint a magyarok, vagy a római katolikus délszlávok: minden jobbágytelek után 4 forintot, fél vagy negyed telek után arányosan kevesebbet, a házas zsellér 1 forint 50 dénárt, a hazátlan zsellér 1 forintot fizetett. Azóta, hogy a rácok a szatmári béke után települtek ide Szlavóniából, a bólyi uradalomban a földbért fejenként (,,

secundum capita") szedték tőlük. A rácok közül sokan éltek a náluk hagyományos nagycsaládokon belül. 1711 után valami megegyezés vagy szerződés alapján, amiről írás nem maradt fenn, minden nős rác, akár önálló gazda volt, akár nagycsaládon belül élt, 1 forint 50 dénárt fizetett évi földbér fejében. A nőtlenek és a zsellérek, az önállóak ugyanúgy, mint a családon belül élők 1 forintot fizettek évente.

54 Később, az 1760-as évek közepén, az úrbéri rendezés előtti nagy per során az úriszék hajlott annak a magyarázatnak az elfogadására, hogy az 1514. évi 15. artikulus alapján vetették ki a rácokra ezt a földadót." A bólyi uradalom jogi képviselője ezt tagadta; az ő véleménye szerint a rácok a földbérüket „emberemlékezet óta fennálló szokás szerint fizetik", tehát „sajátos cenzusról volt szó". A jogi képviselő szerint a szomszédos bellyei uradalomban és a pécsi püspök birtokán a rácok ugyanolyan szolgáltatásokkal tartoztak, mint mások. A bólyi uradalom 18. század elejéről megmaradt irataiban nem említik, hogy itt miért vetettek ki fejenkénti adót a rácokra. Lehetséges, hogy ők maguk ragaszkodtak a török uralom alatt fizetett fejadóhoz, a hrádzshoz hasonló pénzbeli szolgáltatáshoz. Valószínűleg arra is számítottak, hogy fejenként fizetve kevesebb lesz a földadójuk. Ennek igazolására bemutatjuk két község, a rácok lakta Borjád és Boly családok szerinti megoszlását az 1736. évi összeírás alapján.

56 A családokon belül a nős és nőtlen családtagok számát tüntetjük fel: 2. táblázat Nős és nőtlen férfiak száma a borjádi rác családokon belül 1736-ban Családok Nősek Nőtlenek száma 20 20 — 4 8 — 3 91 4 — 6 6 6 4 4 8 5 10 5 1 3 1 összesen: 44 64 20 1 nős jobbágy élt 20 családon belül 2 nős jobbágy élt 4 családon belül 3 nős jobbágy élt 3 családon belül 4 nős jobbágy élt 1 családon belül 1 nős és 1 nőtlen élt 6 családon belül 1 nős és 2 nőtlen élt 4 családon belül 2 nős és 1 nőtlen élt 1 családon belül 3 nős és 1 nőtlen élt 1 családon belül