Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKOZLEMÉNYEK A BARANYAI NEMZETISÉGEK TÖRTÉNETÉBŐL - Nagy Lajos: A bólyi Batthyány uradalomban élő nemzetiségek az úrbéri rendezés előtt

Borjádon összesen 64 nős és 20 nőtlen jobbágy élt 44 családon belül. (A bíró családi állapotát ebben az összeírásban sem tüntették fel, mert földbért nem fizetett.) A 64 nős jobbágy fejenként másfél forintot, összesen 96 forintot fizetett, a 20 nőtlen összesen csak 20 forintot. A borjádi rácoktól összesen 116 forint földbért kapott az uradalom. A sajátos földbér-fizetési szokás miatt a rác falvakban, így Borjádon sem írták össze a jobbágytelkek számát. Az 1767. évi úrbéri rendezés után itt 46 jobbágytelket említenek. Korábban sem lehetett kevesebb. A magyarok által fizetett 4 forintjával számítva az egésztelek után járó földbért, megállapíthatjuk, hogy a rácok jóval kevesebbet fizettek, mint a más nemzetiségűek. Ugyanerre a megállapításra jutottunk a Bolyban gyűjtött adatok alapján is. Az ottani rác családok nős és nőtlen férfi tagjainak a számát a 3. táblázaton tüntetjük fel. Az adatokat az 1736-ban, az első német telepesek érkezése előtt egy évvel készített összeírásból vettük.

57 3. sz. táblázat. Nős és nőtlen férfiak száma a bólyi rác családokon belül 1736-ban Családok Nősek Nőtlenek száma 1 nős jobbágy élt 22 családon belül 22 22 — 2 nős jobbágy élt 7 családon belül 7 14 — 3 nős jobbágy élt 4 családon belül 4 12 — 4 nős jobbágy élt 1 családon belül 1 4 — 1 nős és 1 nőtlen élt 10 családon belül 10 10 10 1 nős és 2 nőtlen élt 1 családon belül 1 1 2 2 nős és 1 nőtlen élt 4 családon belül 4 8 4 3 nos és 1 nőtlen élt 1 családon belül 1 3 1 1 nőtlen élt 1 családon belül 1 — 1 összesen 51 74 18 Bolyban abban az évben 129 forint földadót szedtek be: 111 forintot 74 nős jobbágytól, 18 forintot a 18 nőtlentől.

58 Az úrbéri rendezés után a már németek lakta Bolyban 56 jobbágytelek volt. Négy forintjával számítva 224 forint lett volna az utánuk fizetett földbér, tehát majdnem kétszerese annak, amennyit korábban a rácok fizettek. 1736-ban, a nagyobb német betelepítés kezdetén falvanként így oszlottak meg a nemzetisegek a ibólyi uradalomban: színmagyar lakossága volt Kistótfalunak, Kisherendnek, Mislenynek és Peterdnek. Magyarok és római katolikus délszlávok vegyesen laktak Belvárdon és Olaszon. Római katolikus délszlávok laktak Birjánban, Lothárdon és Szőkéden. (Áta akkor még lakatlan volt.) Rác falvak voltak: Boly, Töttös, Újpetre, Villánykövesd, Virágos és Vokány. Német falu még csak kettő volt: Nyomja és a valószínűleg abban az évben betelepített Pécsdevecser. A római katolikus délszlávok visszatérése a szatmári béke után és Áta betelepítése Somogyi 1709-ben készült összeírásában több községnél megemlíti, hogy a rácdúlás után elmenekült katolikus ,,tót", tehát délszláv lakossága már a szabadságharc alatt visszatért, de a rossz közbiztonság miatt újra elszéledtek. Az uradalom iratai szerint a szatmári béke után a korábbi római katolikus délszláv falvakba,