Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK PÉCS VÁROS TÖRTÉNETÉRŐL - Bezerédy Győző: A városkép és városszerkezet alakulása Pécsett

tye előtt a Mindszentek gótikus temploma valószínű még nem kapcsolódott szervesen a városképhez. A városkép velejárója volt még a Mecsek-hegység is, dús növényzetével. Nem sokkal a városfal fölött kezdődött az összefüggő zöld terület, helyenként már látható szőlő- és gyümölcskultúra kisebb-nagyobb területeivel. A török veszély megnövekedése, majd az állandó hadiállapotok következtében a lakosság egy része elvándorolt, viszont helyükbe falvakból menekülők telepedtek le. A városfalak védelmet nem tudtak nyújtani, a város elesett, lakói - kik nem menekültek el - alkalmazkodtak az új helyzethez. A török uralom alatt a városkép átalakult. Az őslakóknak számító magyarok kiszorultak a városból a már említett patak közelébe, a középkori Mindenszentek temploma köré. Itt alakult ki a magyar város. A Budai kapu körüli házakat palánkvár vette körül. Ezen belül voltak a legjelentősebb malmok is a patak partján. A Belvárosban nemcsak törökök, délről felhúzódó mohamedán bosnyákok, szláv martalócok, görög kereskedők telepedtek meg. A törökök a régi templomokat dzsámivá alakították át, a Szent Bertalan templomot lebontották, helyén hatalmas dzsámit építettek; kisebb-nagyobb kupolák, minárék tették a vámost keleti hangulatúvá. A 17. századból már maradtak fenn városábrázolások, bár ezek a metszetek alig felelnek meg a valóságnak. Ezekről a bizonytalan ábrázolásokról is a város keleti jellege olvasható le, bár még láthatók a középkorból maradt házak is. A török uralom idejére esik a már nagyon is omladozó várfalak megerősítése. Ennek kapcsán, a védelem megkönynyítése érdekében, a kilátást zavaró házakat lebontották, a fákat kivágták a vár előtt, s szabad kitekintést és kilövést biztosítottak a várból. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy a vár jelentősen megerősödött. Zrínyi 1664-ben a város könnyűszerrel elfoglalta, a várral nem boldogult. Ez a hadjárat sem különbözött a korabeli hadjáratoktól, és a seregek vonulása egyet jelentett a terület elpusztításával. Pécs környékén a falvak egy része ekkor semmisült meg. A 17. században a megszállt területeken a gazdasági élet rohamos hanyatlásnak indult. A közbiztonság romlásában a törökök mellett az időnként Pécsett táborozó tatár segédcsapatok, martalócok, kóborló hajdúk egyaránt közrejátszottak. Pecsevi szerint még a városban is csak fegyverrel a kézben mertek a házakban pihenni. Nem csoda, ha ilyen közállapotok mellett az épületek rohamos pusztulásnak indultak. A helyzet az 1687. évi ostromkor tovább romlott. Makár és csapata többször is beört a városba. Az ostromlók már csak romokat romboltak tovább. A város a pusztulás képét mutatta. Amikor azonban 1687-ben a kamara megbízásával felmérték a várost, még meglepően sok ép házat találtak. A felmérés eredménye — már amennyi az igen bizonytalan adatokból kiderülhet — a következő volt: csaknem 100 ház került a felsorolásba, ebből 4 egyemeletes volt. Az épületek anyagát tekintve: 20 kőből, 22 sövényből, 21 fából, a többi vegyes anyagból készült. Fedele 55-nek zsindellyel, 5-nek szalmával, 2-nek léccel, 2-nek cseréppel volt fedve; 26 egyszobás, 19 kétszobás, 17 háromszobás és 13 négy- vagy több szobás volt. 25 házról erre vonatkozóan nem került elő adat. (Petrovich Ede: Pécs utcái és házai 1687-ben. Baranyai Helytörténetírás, 1969. 193—217. p.) A feljegyzés hitelességének igazolására csak két adat: a Káptalan utcában 15 kis házat jegyeztek fel. Ezt a korábban rejtélyes, bizonytalan adatot az utcában, az elmúlt években végzett leletmentő ásatás is igazolta. A legismertebb házat, a 2. számút a forrás a következőképp határozta meg: „talállunk alulfalazott, egyszerű, jókarban levő házat, a közepén egy toronnyal". (Petrovich: i. m.). A torony valóban létezhetett, bár a műemléki feltárásnál legutóbb erre nem figyeltek fel.