Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Laki János: A népiskolák fejlődése, illetve stagnálása a két világháború közötti Baranyában

Pécs városában a 6—11 éves tankötelesek közül 104 (2,0%), a 12—14 éves tankötelesek közül 662 (23,0%) nem volt beiskolázva. A beiskolázás hiányos volta természetesen alaposan megnövelte az analfabéták számát is. Az 1920-as adatok alapján a 6 éven felüli analfabéták száma: Pécs város: 5101 11,5% Pécsi járás: 14,4% Baranyavári járás: 13,7% Szentlőrinci járás: 14,7% Siklósi járás: 15,7% Mohácsi járás: 14,2% -18,6% Hegyháti járás: 13,6% Pécsváradi járás: 9,0% Megyei átlag: 13,8% Az iskolával nem rendelkező baranyai községek száma országos átlagban közepesnek mondható. 1918-ban nem volt iskolája 31 baranyai községnek. 1928-ra egy iskola felépült az Országos Népiskolai Építési Alap (O. N. É. A.) segítségével, iskolával rendelkező másik községgel egyesült három község, így az iskolátlan települések száma 27-re apadt. A további tervekben egy új iskola átadása szerepelt, mert úgy vélték, hogy a többi 26 megépítése egyelőre szükségtelen. 1943-ban az iskolátlan községek száma 22, ami azonban nem feltétlenül jelenti új is'koilák építését, így pl. Bosta községben, ahol a tankötelesek száma elérte a 33-at, a kocsmahelyiséget alakították át iskolának, illetve tanítói lakásnak. Ezt megelőzően (1931-ig) a tanulók a garéi iskolát látogatták. Súlyos gondot jelentettek — elsősorban megyei viszonylatban - a külterületi települések. A problémák nemcsak kulturális elmaradottságban, hanem egészségügyi, közoktatási és általános igazgatási területen is jelentkeztek. Különösen a mohácsi járás, ezen belül Mohács közvetlen környéke bírt jelentős külterületi településekkel. Egészen más volt a helyzet az ipari és a bányatelepeken, ahol a magán elemi iskolák jelentékeny részét a vállalatok, bányák tartották fenn. Ellátottságuk jónak mondható, eredményességük (pl. a külterületi lakosság írástudása) jobb volt a belterületi átlagnál (Pécsbányatelepen 74%). Sürgető szükség volt itt iskolák létesítésére - egyrészt a gyermekek nagy száma miatt, másrészt mert az üzemek, bányák tulajdonosainak sok és állandó munkásra volt szükségük (megközelítően sem változott a létszám olyan nagy mértékben, mint a nagybirtokokon, ahol a cselédeknek kevesebb szakértelemre volt szükségük és jóval több munkalehetőségük volt). A munkások kénytelenek voltak munkahelyük miatt a várostól távolabb letelepedni, s ha a munkáltatók ragaszkodtak bevált szakembereikhez, úgy gyermekeik szociális gondozását, pl. iskoláztatását, magukra kellett vállalniuk. A külterületek iskolai ellátottsága 1921-ben: Baranya megye Pécs Külterületi lakosság 22 176 7 702 Külterületi iskolák száma 18 2 Külterületi tanítók száma 19 13 Külterületen volt: a lakosság: 8,8%-a 16,2%-a az iskolák 4,9%-a 16,7%-a a tanítók 3,6%-a 12,7%-a Százezer lakosra jutott tanító belterületen 233 223 külterületen 86 169