Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Laki János: A népiskolák fejlődése, illetve stagnálása a két világháború közötti Baranyában

Az oktató-nevelő munka eredményességét gátló tényezők között jelentős szerepe volt a zsúfoltságnak. Ennek megszüntetésére történtek ugyan kísérletek - de számottevő eredmények nélkül. A V. K. M. és a kormányzat statisztikái a zsúfoltsági index javulását igyekeznek bizonyítani - elsősorban az olyan iskolák számának csökkenésével, ahol az egy tanítóra jutó 80—100 vagy ennél is több tanuló, már bármilyen érdemi munkát egészében veszélyeztetett. Tény, hogy a háború utáni években a zsúfoltság valóban csökkent, ami azonban nem a kormányzat intézkedéseinek, hanem annak a demográfiai hullámvölgynek volt tulajdonítható, mely az 1925-26-os tanévben érte el mélypontját, így az egy tanítóra és egy tanteremre jutó osztálylétszám ekkor a legalacsonyabb - majd a következő években ismét emelkedő tendenciát mutat. Nyilvánvaló megoldás lett volna, megfelelő mennyiségű és minőségű iskola, tanterem, tanítói lakás építése, a szükséges tanítói létszám, a megfelelő felszereltség és a fenntartáshoz szükséges további anyagi ellátás biztosítása. A minisztérium által meghirdetett iskolaépítési program ezt a célt igyekezett szolgálni, amikor megközelítően 9000 népiskolai objektum létesítését vette tervbe. (Egy objektumnak vettek minden egyes tantermet és tanítói lakást.) Ilyenek szép számmal épültek is, önmagukban jelentős eredményként könyvelhetők el, de a valós szükségletek kielégítésétől - megfelelő anyagi erők hiányában még távol voltak. Az építkezések sorrendjét a sürgősség szabta meg, mert sok olyan terület volt — különösen az alföldi tanyavilágban, — ahol egyáltalán nem történt eddig gondoskodás az iskoláztatásról és ahol 6-7 éves gyermekeknek gyakran kellett volna hat kilométernél nagyobb távolságot megtenniük, hogy iskolába járhassanak. Gondoskodni kellett volna olyan iskolák építéséről, vagy a meglevők bővítéséről, ahol három-négyszer annyi tanköteles volt, mint amennyinek elhelyezését biztosíthatták. Külön problémát jelentettek a falvaktól, így az iskoláktól is távoleső tanyák, majorok, szétszórt települések. A minisztérium úgy vélte, hogy Baranya ellátottsága népiskolai vonatkozásban megfelelő - így jelentősebb beruházásokat nem szándékozott foganatosítani, - legalábbis államköltségen nem. A beköszöntő gazdasági válság, az ezt követő gazdasági és politikai viszonyok, a háborús készülődés, a Klebelsberg által indított akciónak végét vetette, illetve igen jelentősen csökkentette. így pl. a pécsi Egyetem utcai iskola, melynek építését 1914-ben határozták el, 1923-ra készült el s elemi iskolai funkcióját 1932-ben kezdhette csak meg. A bevezetésre került 8 osztályos elemi iskola tovább növeita a helyhiányt és az egy tanítóra jutó tanulók számát. Az iskola jellege, azaz fenntartójának anyagi helyzete, vagy áldozatvállalásí készsége minden vonatkozásban meghatározta az ott folyó munka lehetőségeit — így minőségét is. A két világháború közötti időszakban is az egyházak kezében van az iskolák döntő többsége. A kisebb egyházak sem dologi ellátottságban, sem személyi feltételekben nem vehették fel a versenyt az uradalmi, társulati, magán, vagy akár állami iskolákkal. Ennek ellenére nem kívánják sem a községesítést, sem az osztálycsoportok községen belüli, más jellegű iskolákkal való megosztását sem. Akkor sem, ha a legsúlyosabb anyagi áldozatok meghozatalára kényszerültek, vagy kénytelenek voltak belátni, hogy az általuk fenntartott iskola minimális mértékben sem felel meg a követelményeknek. Kétségtelen, hogy a hívek összetartásának igen fontos eszköze az iskola, így érthetően azok az egyházak ragaszkodnak hozzá legjobban, amelyeknek erre — elsősorban a hívők csekélyebb létszáma miatt - a legjobban szükségük van. Hivatalos központi intézkedésre nem kerülhetett sor, mert az idézett törvény kimondja, hogy fenntartásra való jogosultság birtokában