Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Szüts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918-1920)

Ennek folyományaképpen a munkásság teljes egészében a megszállás ellen fordult és a vármegyének azonnali kiürítését követelte ... A közös ellenség gyűlölete ekként a megszállott terület felszabadítása iránt folytatott küzdelem úgy a hazafiasán érző, mint a nemzetközi tömegeket közös táborba terelte, mely ezen egyesülés következményeképp 1919. február hó 22-én úgy Pécsett, mint a vármegye egész területén tiltakozásképpen a jogtalan megszállás ellen, általános sztrájk kezdődött, amit a szocialisták kezdeményeztek ugyan, de amelyhez a hazafiasán érző munkásság és a polgárság minden rétege is az első órában egységesen csatlakozott. Ez a sztrájk megszakítás és megtörés nélkül, a megszálló hatalom fenyegetéseinek és a lakosság minden rétegét ért atrocitások dacára, egész március hó közepéig tartott. Példátlan képét adta az egész lakosság lelkes összetartásának, hogy az elemi szükségletek a sztrájk ellenére ilyen hosszú időn át minden vonalon fennakadás nélkül nyertek kielégítést. Minden ellentét megszűnt, nem voltak gazdagok és szegények, nem voltak proletárok és burzsoák, szünetelt minden véleménykülönbség és minden erő fenntartás nélkül egyesült a kitűzött nagy és előttünk szent cél eléréséért, szeretett vármegyénk felszabadulásáért." Nyilvánvaló, hogy a fenti megfogalmazás már az 1919. március 21-e utáni események hatását is tükrözi. — Különösen megállapítható ez a továbbiak alapján: Március közepén a szerb katonai főparancsnokság a pécsi szocialista párt küldötteivel a sztrájk leszerelésére tárgyalásokat kezdett. Megállapításaik szerint a magyar közigazgatás és az összes eltávolított hatóságok hivatalaikba visszahelyezendők és további zavartalan működésük valamint az összes letartóztatott szabadlábra helyezése biztosítandó. Kilátásba helyezték a vármegye területének a Mohács-villányi vonalig történő kiürítését is. Március 19-én megérkezett Belgrádból a parancs a vármegyei tisztviselők hivatalukba való visszahelyezésére és a magyar közigazgatás visszaállítására is. A megszálló csapatok parancsnoka engedélyt adott arra, hogy a vármegye alispánja és Pécs szab. kir. város polgármestere Pécsre visszatérhessenek és engedélyezte azt is, hogy ezt velük távbeszélőn közölhessék. Tekintettel arra, hogy a közigazgatás visszaállításával hazaérkezésüket sem óhajtotta megvárni, a törvényhatóság módozatainak a megbeszélése végett a pécsi szocialista párt útján március hó 20-án magához hívatta Fischer vármegyei másodfőjegyzőt, s a törvényhatóság átvétele részleteiben meg is állapodtak. ,, . . . Azomban a következő napon Budapesten a tanácsköztársaság kiáltatva ki, erre való hivatkozással a katonai parancsnok az egyezmény további végrehajtását megtagadta és a vármegyei közigazgatás visszaállítását is tárgytalannak jelentette ki."

8 Lényegében ugyanez a gondolatmenet fogalmazódott meg — kevesebb tény említésével a polgármester beszámolójában is. A szándék nagyon világos és egyértelmű, a megszállás és a szerb közigazgatás fennmaradásáért egyértelműen a Tanácsköztársaság a felelős. Nem szólnak a beszámolók azokról az eredményekről, amelyek a szociáldemokraták és a szakszervezetek tevékenységének kedvezőbb feltételeit biztosították. A letartóztatott és internált párt- és szakszervezeti vezetők szabadonbocsátásáról, a munkásszervezetek tevékenységeinek engedélyezéséről, a helyi sajtó s köztük a szociáldemokrata - előzetes cenzúra nélküli megjelenéséről stb." A Tanácsköztársaság létrejötte az eddig hullámzó demarkációs vonal megmerevítését eredményezte. Szigorú határzárt rendeltek el a szerb hatóságok, megszakították a postai és vasúti összeköttetést. Jelentősen növelték az itt állomásozó katonaság létszámát.