Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Szüts Emil: Adatok a megszállt Baranya-Pécs közigazgatásának helyzetéhez és a visszacsatolás katonai és politikai előkészítéséről (1918-1920)

Mindezek a helyileg Baranya megyében végbemenő események azonban lényegében semmiféle különösebb jelentőséggel nem bírtak a területek s a rajtuk élő lakosság további jövőjét illetően. A döntést 1919. elejétől Párizsban készítették elő. Egyértelmű tény, hogy a szerb kormány illetve helyi képviselői igyekeztek élni a megszállás adta lehetőségekkel érdekeik érvényesítésére, de ezeket párizsi képviseletük alárendelte a Romániával, Olaszországgal kialakult ellentétek számukra minél kedvezőbb feloldásának. Ez természetesen nem jelentette azt, hogy eleve lemondtak a baranyai szén megszerzésének igényéről is. A Tízek Tanácsa a délszláv delegáció meghallgatása után más kérdésekkel együtt döntött a baranyai háromszög hovatartozásáról is. Határozatot hozott a szerbeknek a belgrádi katonai konvenció előtti vonalra történő visszavonulásáról. A területi szakbizottság május elején fejezte be ez ügyben végzett munkáját, amelynek alapján a Tízek Tanácsa megállapította a végleges jugoszláv—magyar határt. A háttérben tehát ezek a lényegi, meghatározó események folytak, miközben Pécsett és Baranyában lezajlott a pozitív eredményeket hozó nagy sztrájk. Majd a meg nem szállott területeken létrejött a tanácshatalom, amelyben a szerb megszállók Magyarország végleges összeomlását vélték felismerni, de legalábbis egy újabb lehetőséget az annexió megvalósítására. Erre kedvező feltételt teremtett az is, hogy a háború utáni határokat megállapító győztes hatalmak fő törekvése a Magyarországon végbement forradalom megsemmisítése volt, nem a meghozott területi döntések véglegesítése. Ismét felerősödtek a nagy szerb törekvések, amelyekhez igyekeznek megnyerni a Baranyában élő délszláv népességet. - Ezeknek a manővereknek azonban már nem lehetett eredménye. Az 1919. májusában Pandurovics főispán vezetésével Párizsban járt baranyai-szerb küldöttség azzal a hírrel tér vissza, hogy Baranyában csupán egy kis hídfő, a Dárda körüli sarok lesz a szerbeké. Ennek ellenére továbbra is mindent megtesznek, hogy a megszállt területek egészét megtartsák az SHS állam keretében minél hosszabb ideig.

10 A magyar tisztviselők magatartására továbbra is a szembenállás, az együttműködés elutasítása jellemző. A szerb közigazgatás bevezetésében a fegyverszüneti egyezmény és a hágai egyezmény megsértését hangoztatják. Alapállásuk mögött azonban a vezető szerep egyértelmű érvényesítéséhez szokott magyar hivatalnok szemlélete húzódik meg erős nacionalista telítettséggel. Nem tudnak illetve csak nagyon nehezen hozzáigazodni az új helyzethez. Ennek átmeneti voltát érzékelik, fennállásának idejét azonban sokkal rövidebbnek hiszik, mint ameddig létezett. Sokakat — az ,,ezt a rövid időt akárhogyan is kibírjuk" vagy „az együttműködés hazaárulás" s a területek végleges elszakítására irányuló szerb törekvések erősítését jelentő tevékenység-felfogás jellemzett. Ugyanakkor hatalmas veszélyt látnak abban, hogy a tömegekre gyakorolt korábbi nagy befolyásukat elvesztették, egyenesen a fennálló osztályuralom megszűnésétől rettegnek. Ennek egy ideig fennforogni látszott a lehetősége, de világos, hogy a szerb megszállás alatt teljesen kizárt még akkor is, ha a későbbiekben a megszálló hatalom részéről a fehér terrort elutasító munkásirányzatok jelentős támogatást kapnak — az itt tartózkodás meghosszabbításának reményében. Bizonyos, hogy a tisztviselők magatartását nagymértékben befolyásolta az a körülmény is, hogy a megszállás megszűnése után a magyar kormányzat számon fogja kérni tőlük addigi tevékenységüket. Ugyanakkor a tisztviselők nagy többségétől eltérő magatartás is megfigyelhető. Egészen sajátos az az együttműködés, amely a szentlőrinci járás és a szerb főszolgabíró között kialakult. Mivel sem a magyar kormánytól, sem a volt vármegyei tisztviselőktől semmiféle irányítást nem kaptak, hogy mit tegyenek - egyéni belátásuk alapján - „legjobb hazafias meggyőződésük szerint a gondjaikra bízott nép