Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1982. (Pécs, 1983)"

TANULMÁNYOK BARANYA MEGYE TÖRTÉNETÉBŐL - Tegzes Ferenc: Baranya vármegye Közigazgatási Bizottságának megalakulása és működésének kezdetei a dualizmus időszakában

vőn, hogy helyette „negyedévi jelentések lehetnének", 126 de tény az, hogy a közigazgatási bizottságok fennállásának egész ideje alatt a havi jelentéstételi kö­telezettsége a közigazgatási ágak vezetőinek fennmaradt. Ha a Baranya vármegyei Közigazgatási Bizottság tagjainak az 1878. évi ülése­ken beterjesztett havi jelentésekhez való viszonyulását nézzük, kétségtelen, hogy az ellenzőinek adhatunk igazat. Olyan érzésünk támadhat, amit egy szakíró úgy fogalmazott meg, hogy „nálunk a bizottsági tagok nagyrésze abban a tévhitben él, hogy amikor a bizottság tagjává lesz, csak jogokat szerzett, amelyeket gya­korol, ha úgy tetszik, de nem érzi a közügyekben való megbízatás kötelező mi­voltát".'-' Mert az is igaz, hogy a „közigazgatási bizottságokban előterjesztett havi jelentések természetszerűleg különböző fokon keltettek érdeklődést", 128 de nincs akkor igaza, amikor azt állítja, hogy az utakról szóló - vármegyei államépítészeti hivatal főnöke által tett jelentés - „a vármegyei uraknak valóban szívügyük volt". JJ;l Ugyanakkor a börtönökről szóló jelentéseket tartotta sablonosnak. Persze valószínű, hogy a jelentések minősége, színvonala, terjedelme közigaz­gatási bizottságonként különböző volt, de tény, hogy Baranya megyében akármi­lyen is volt egy jelentés, az ülések résztvevői egyhangúlag tudomásul vették, és a törvény által is megkívánt észrevételek, hozzászólások nem hangzottak el. Az előadók által beterjesztett jelentések forrásértékét, sokrétűségét vagy éppen­séggel sablonos voltát az adott jelentés kapcsán értékeljük. Véleményem szerint az a cél, hogy a havi jelentések lennének azok az esz­közök, amelyeken keresztül az állami igazgatás és az önkormányzati igazgatás szervei közt az összhangot biztosítanák, nem mutatható ki jelen esetben. Egyné­mely jelentést nézve pedig az a meggyőződésem, hogy az adott igazgatási ága­zat működését sem segítette. A havi jelentések bemutatását abban a sorrendben végezzük el, ahogy a bi­zottsági üléseken elhangzottak: alispán, árvaszéki elnök, tiszti főügyész, tiszti fő­orvos, adófelügyelő, a vármegyei államépítészeti hivatalt vezető főmérnök, királyi tanfelügyelő, királyi ügyész, a posta- és távirdaigazgatóság igazgatója. 1. Alispáni jelentések A havi jelentések a Közigazgatási Bizottság ügyforgalmi kimutatásait tartal­mazzák olyan bontásban, hogy: katonai elbocsátási és szabadságolási ügyek, nő­sülési engedélyek, fellebbezések, egyéb. Igaz, hogy az „egyéb" ügyek eltörpül­nek a katonai ügyek mennyisége mellett. Ezt követően az elintézett ügydarabok számáról ad kimutatást, ülésen és ülésen kívül elintézettekre bontva. Kitér mint külön beszámolási részre a községi elöljárók ellen indított fegyelmi ügyekre is, ezek beindításáról és befejezéséről is tájékoztatva a Közigazgatási Bi­zottságot. A megbüntetett személyeket név szerint felsorolja a büntetés nemével együtt. Ezeknek a jelentéseknek az alapján fel lehet vázolni, hogy az alispán ügyköré­ben, mint a Közigazgatási Bizottság előadójának hogyan alakultak az ügykate­góriái. Megállapíthatjuk, hogy a legtöbb terhet a katonai ügyek tárgyalása rótta rá. Azonban, ha a Közigazgatási Bizottsághoz beérkezett ügyeket statisztikailag akarjuk feldolgozni, vizsgálni, nem az alispáni jelentéseket kell használni, hanem az iktatókönyvet, amiből az is kiderül, hogy ülésen kívül vagy ülésben intéztek el egyes ügyeket.

Next

/
Thumbnails
Contents