Baranyai helytörténetírás. A Baranya Megyei Levéltár évkönyve, 1981. (Pécs, 1982)

TANULMÁNYOK ÉS FORRÁSKÖZLEMÉNYEK BARANYA ÉS PÉCS TÖRTÉNETÉBŐL A 14-20. SZÁZADBAN - Fricsy Ádám: Levelek a hódoltsági Pécsről 1613—1629

summo honori esse. Quidquid sit ipsius Patris studia hoc nuntium multum retardavit. Fateor P. Gregorium et me fuisse contrarios meque obstitisse nonnihil, sed fortassis Deus maiora ex his debilibus principiis eliciturus est. Super omnia tamen rumor concitatus me movet ut ipse proficiscar. Jam scit V. P. (Vestra Paternitas) quid acciderit inter P. Gregorium et D. Simonem, descripsi P. Assistenti Germaniae, tuse dicet P. Bartholomaeus. Videat V. P-tas qualiter his pauperculis animabus succurrendum sit. Nisi enim succurratur, idem fiet quod a 60 annis et amplius factum iuit. Multi fuerunt episcopi in aliis partibus, quorum fuit commissum hoc opus; plurimi se exonerarunt, nullus a tot annis fuit in Quinque ecclesiis praeter unum praedicatorem qui etiam habebat uxorem. Nullus esset sacerdos ungarus a Buda usque Raghusium, si P. Gregorius cum socio et ego deficeremus. XV. Belgrad. 1613. október 22. Szini István levele Aquaviva Kolos rendfőnökhöz Rómába Hála Istennek, jól vagyok! Itt nagy béke uralkodik. Egyedül vagyok ugyan, de sok testvér között élek.'

1 Kereskedő urainkat ugyanis testvéreknek tekintem, mert minden ügyesbajos dolgomban segítséget nyújtanak s nehéz helyzetekben eddig mindig készségesen és határozottan tanácsokkal láttak el. Mindezt nem személyem miatt teszik, hanem Isten dicsőségére és a szegények kedvéért, akik között és akikért itt vagyok Isten kegyelméből. Iskolát szerveztem e kevés számú népből és egy raguzai férfi segítségével vagy harminckét tanulót oktatok. Ketten közülük már szerepeltek is az összejövetelen. A kereskedők örülnek, hogy így segíthetnek az ifjúság nevelésében. Ha kell, még egyet fogunk felfogadni. Szükségünk lenne könyvekre. Jól tudnánk használni a kollégiumokban már félretett régi könyveket. Ha tudnék magam helyett társat kapni, jobban lehetne az iskolát kiépíteni, mert nekem vidékre is kell mennem, meg itthon is állandóan foglalkoznom kell más vallásúakkal. Kifelejtettem: van egy magyar fiatalemberem is, aki csak nemrég lett katolikussá, ő a magyar gyerekeket tanítja, vagy ötöt-hatot. Remélem azonban, hogy lesz több tanítványa is. Többeket kibékítettem egymással, főleg kettőt, akik közül az egyiknek elvettem a tőrét, amit mint bosszúvágyának eszközét, állandóan magával hordott. Egy másik a kereskedők gyűlésén nyilvánosan kért bocsánatot. Sokan letettek már gyűlölködésükről. Szokássá vált a havonkénti gyónás. Előzőleg rengeteg munkára, intésre, buzdításra volt szükség, mert népünket valamiféle szégyelősség tartja viszsza a vallás gyakorlataitól; állandóan nógatni kell őket, másként nem haladnak előre. Vidékre nem tudtam kiszállni, mert nem volt rá sem alkalmam, sem útitársam.

2 Pedig lett volna hová mennem. Csupán Szendrőn voltam, ahol tavaly P. Kasics Bertalan is megfordult. Találtam ott hat-hét magyart. Meghallgattam gyónásukat. Jöttek volna még többen is, de tovább kellett mennem. Néhány faluba és egy városba is kellene mennem, ahol állítólag magyar kolónia van. Három napi útra van ide. P. Bertalan többet fog erről a helyről mondani. P. Vásárhelyi Gergely már nem egyszer hívott Pécsre, a nép is sokszor hívott már. Mentem is volna, ha a háborús hírek nem tartottak volna vissza. A kereskedők is lebeszéltek az útról. Hozzáteszem még azt is, hogy Kasics páter meghagyta nekem elutazása előtt, hogy míg más társat nem kapok, maradjak itt. Különben is, ha elmentem volna, nem tudom, mikor jöhettem volna ide vissza. Elveszthettem volna itteni állomás-